Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - BALOGH ISTVÁN: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén. A szöveget gondozta, s. a. r., szerk.: KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA. Nyíregyháza, 2008. 172 o. (Ismerteti: DOMINKOVITS PÉTER)

Irodalom egyezség biztosította e törvényhatóságok Magyar Királysághoz történő visszatérését, ami teljességgel 1660-ban, a fejedelem halála után történt meg.

4 Mindkét vármegye meghatározó erősségeibe, Szatmár és Kálló várába császári királyi haderő vonult be, miképpen Ecsedet is királyhű katonaság tartotta, de az 1660ban oszmán kézre került Várad pasái mindkét vármegye területére kiterjesztették a hódoltságot; Szabolcs vármegye Kraszna és Szamos határolta falvai (a későbbi Nádudvari, Bátori járás) folyamatosan adót fizettek az törököknek. A speciális geopolitikai helyzetű vármegye fölötti bonyolult, megosztott hatalmi viszonyokat 1672-től méginkább bizonytalanná tették az Apafi Mihály erdélyi fejedelem és nagyhatalmú kancellárja, Teleki Mihály támogatta bujdosók, kurucok, akik 1682-ben Szabolcs megyét is uralma alá hajtó Thököly Imre vezetésével egyesültek. Thököly oszmán vazallus fejedelemsége az ország újabb megosztottságát, alapvetően a hódoltság kiterjesztését eredményezte. A fejedelem uralma alá került Szabolcs főispáni tisztét pedig a teljes vizsgált időszakban az I. Lipót által kinevezett gróf Zichy István töltötte be (1680-1695). A megye gyakorlati működését is bipoláris hatalmi viszonyok jellemezték. A teljes jogkörrel működő vármegyei tisztikar fölé Thököly Kende Gábor kallói kapitány,

5 Szatmár vármegyei alispán személyében a hadellátást biztosító hadbiztost nevezett ki. Miképpen a vármegyei közgyűlési iratok jelzik, Szabolcs vármegye vezetői, rendjei óvatosan lavíroztak Thököly parancsai és a térségben továbbra is jelen lévő királyi hatalom között, folyamatosan kapcsolatot tartottak Szatmár és Ecsed kapitányaival, fogadták utasításaikat, miközben a vármegye lakossága hadellátást biztosított három hatalom számára, mert nem szabad feledni, Egerbe, sőt Érsekújvárra is fuvaroztak ekkor. Ahogy ez a szövegből és a jegyzetapparátusból kitűnik; a közgyűlési iratok összetétele hűen tükrözi vissza a vármegye fölötti összetett hatalmi viszonyrendszert. így az 1682-1685 közötti évekből mind a királyi, főispáni leiratok, mind a fejedelmi parancsok, levelek, továbbá mindkét fél katonai, polgári adminisztrációjának levelei a megye archívumában jelentős számban fennmaradtak. A vármegyei források alapján is hangsúlyozni kell: a folyamatos inszurrekciókkal terhelt szabolcsi nemesség nem sietett Thököly seregébe Bécs alá, de a Habsburg-székváros alatti vereség után is még közvetlenül érezhette magán Thököly hatalmát. A fejedelem 1683-1684 fordulóján többször is időzött a vármegye területén. A vármegyéhez küldött parancsok datálása, fuvarok adatai emelik ki egy, a térség hatalmi viszonyai szempontjából is fontos Thököly itinerarium elkészítésének a jelentőségét. Bár a vármegye rendjei 1684 során király hűségre tértek, a fejedelem visszatérési kísérletei még az elkövetkező években is veszélyhelyzetet jelentettek a térségben. A következő három fejezet a császári, királyi seregek által megszállt Szabolcs vármegye katonatartással, hadellátással kapcsolatos terheit mutatja be az alábbi 4 HENZSEL, 2003. 5 Kende Gábor kállói kapitányságáról prozopográfiai szócikket nem közöl, de tevékenységére több adatot hoz: KOROKNAY, 2006.114., 121., 126., 129. 387