Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához

Schramek László Péter: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához A bor, a juhok és más állattenyésztésből vagy növénytermesztésből származó jövedelmek az egyházi tized alapjául szolgáltak. Talán innen származott a gondolat, hogy ezeket is a hadiadó alapjává lehet tenni. Az új megyei adórendszerben mindezek az elemek felfedezhetők, amely eddigi ismereteink szerint kisebb változtatásokkal az 1848. évi polgári forradalomig érvényben maradt.

3

5 Azonban számos kérdés még válaszra vár: nem ismert e szisztéma elterjedési területe; illetve arról sem rendelkezünk adatokkal, hogy a dicális adókivetés mechanizmusát a megyék folyamatosan alkalmazták-e vagy megpróbálták-e alakítani, változtatni, esetleg használatát teljesen megszüntetni. A Rákóczi-szabadságharc alatt (1703-1711) az ónodi országgyűlés (1707) rendelte el a fejedelem fennhatósága alatti területeken az egységes szempontok szerinti dicális felmérés végrehajtását és az ezen alapuló adókivetést. Ekkor csupán az ország észak-keleti területeinek felmérésére került sor.

3

6 A dicakulcs további használata az érintett megyékben nem bizonyított. A felmerült problémák tisztázására az alábbiakban teszünk kísérletet. Megyei adórendszerek a Rákóczi-szabadságharc utáni évtizedekben A szatmári béke (1711) legfontosabb eredménye volt, hogy az uralkodóház vállalta a magyar alkotmányos hagyományok tiszteletben tartását. Ennek nyomán az adózásban jelentős változások következtek be az 17. század utolsó évtizedéhez képest. A nemesség megőrizte adókezelési feladatai egy részét, az országgyűléseken és concursusokon befolyásolhatta az országra kivetett adó mértékét, amire a Habsburg Monarchia németalföldi és itáliai tartományainak kiváltságos rétege már nem volt képes.

3

7 A hadiadó behajtása a megyei hatóságok kezébe került vissza.

3

8 A Magyarországra háruló közterhek mértéke a szabadságharc következtében a századforduló éveiben követelt 4 000 000 forintnak kevesebb, mint a felére 1 000 000 és 2 500 000 forintra (többnyire 1,5-2 millió forint) csökkent.

3

9 Ez az 1688. évi nádori tervezetben és az egy évvel későbbi Einrichtungswerkben szereplő adóösszegek között félúton helyezkedik el.

4

0 3

5 HORVÁTH G. K, 2005. 163. Az adókategóriákat 1772-1773-ban egységesítette a Magyar Királyi Helytartótanács. E reform folyamatát a történetírás még nem tisztázta. 3

6 N. Kiss, 1980. 93. 3

7 KALMÁR, 2001.143. 3

8 MOL, N 47 Lad. К. Fase. А. 1711. évi Regulamentum negyedik pontja arról szól, hogy a megyéknek kell gondoskodni a katonák ellátásáról a Hadbiztosság tájékoztatása alapján. 3

9 SZÍJÁRTÓM., 2006.191. 4

0 Esterházy Pál nádor adóügyi terveit ld. IVÁNYI, 1971.146. A magyar rendek adókezeléssel kapcsolatos javaslatait ld. Soós, 1993. 55. A javasolt adóösszeg megállapítása a korabeli katona tartási szabályok, a regulamentumok ismeretében lehetséges. Az 1683. évi szabályzat a porciók értékét havi 3 fointban határozta meg (ld. MOL, A 34 1683. No. 193.), amelyen még 1695-ben sem változtattak. (ld. HORNYIK, 1862. 425-426.) Tehát okkal feltételezhető, hogy a két időpont között is a porció havi összege 3 forintot tett ki. Más vélemények szerint a lovaskatonák számára nyújtott porció havi értéke elérte az 5-6 forintot is, a lovaké pedig 3-4 forintra rúgott, (ld. VARGA )., 1987. 127.) A számadatok közötti akár kétszeres eltérés azzal magyarázható, hogy a beszállásolt katonák leg37