Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához

Közlemények Országos és megyei adóalap a 17. század utolsó évtizedében Az országgyűlések a hadiadót 1671-ig portánként megállapított összegben ajánlották meg meghatározott időre, amelyet a 17. század második felében a megyék hajtottak be, és a Magyar Kamara pénztáraiba juttattak el. E gyakorlat a megelőző időszakhoz képest a törvényhatóságok hatáskörének bővülését jelentette.

7 A rendszer hibája volt egyrészt, hogy az udvari hivatalok nem tervezhették pontosan a magyarországi jövedelmek nagyságát.

8 Másrészt, mivel ritkán ülésezett az országgyűlés, voltak esztendők, amikor az ország közvetlen adót egyáltalán nem fizetett. Előfordult olyan eset is, mint pl. 1662-ben és 1681-ben, hogy az országgyűlés nem szavazott meg sem készpénzadót, sem annak helyettesítésre szolgáló katonaállítást.

9 A kézenfekvő megoldás az állandó adó bevezetése lett volna,

1

0 amelyet I. Miksa (1564-1576) már 1569-ben meg akart honosítani, de erről a magyar rendek — sem ekkor, sem később — nem akartak hallani. A magyar nemesség a 17. században az állandó adózás gondolatával nem barátkozott meg.

1

1 Ezért I. Lipót (1657-1705) a Wesselényi-féle szervezkedés felszámolása után, 1671-ben felfüggesztette a magyar alkotmányt, és az örökös tartományokban alkalmazott gyakorlat nyomán új adórendszert vezetett be, a reparticiót.

1

2 E szisztémában a behajtandó adó nagyságát határozták meg, és vetették ki a vármegyékre és városokra.

1

3 A megyei tisztviselők a beszedett pénzt vagy terményt 1671-től a Magyar Kamara helyett hadi pénztárakba fizették be. Ez a központi kormányszerveknek sokkal megfelelőbb volt a bevételek tervezése szempontjából. A járandóságok beszedése továbbra is a megyei rendek kezében maradt, de azok sokszor szorultak katonai karhatalom segítségére a túlzott mértékű adó behajtásához.

1

4 Noha az 1681. évi országgyűlés eltörölte a reparticiót,

1

5 a hamarosan meginduló felszabadító háborúban (1683-1699) e rendszert átalakított formában újra és véglegesen bevezették. Az 1670-es évek gyakorlatával szemben ekkor a katonaság számára részben terményben, részben készpénzben nyújtandó ellátmány mennyiségét határozták meg. Az egy katonának járó, természetben és pénzben biztosított ellátást nevezték porciónak, amelynek tartalmát és a kifizetésének 7 BARÁTH, 1930. 702. skk. és EMBER, 1946. 236. és 537. skk. 8 Az uralkodó és a rendek között komoly viták tárgyát képezte a megajánlott adó mértéke. Az országgyűlési alkudozás eredményeként előfordult, hogy a király az ország, illetve saját szükségleteinél csekélyebb összegű adóbevételre tett szert. (ld. BARÁTH, 1930. 618.) 9 SZÍJÁRTÓ M., 2006.179. 1

0 BARÁTH, 1930. 626-627. Az első állandósított adónemek a vármunkák és a koronaőrök fizetésének fedezetéül rendelt pecunia coronalis lett. Ezeket 1618 után folyamatosan behajtották. 1

1 NAGY, 1995.37. 1

2 CZIGÁNY, 2004.137. 1

3 A rendszernek nevet adó korabeli latin kifejezés a repartició magyarul kivetést jelent. 1

4 SZAKÁLY, 1981. 341. 1

5 CIH CD, 1681: XII. tc. 34