Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - SZÜCS LÁSZLÓ: Nagy Ferenc személyi titkárának első vallomása az összeesküvési ügyben

Források FORRÁSKÖZLÉS* Kapocs Ferenc vallomása Nagy Ferencről Bevezetés Л Nagy Ferencre vonatkozó adatokhoz Feladatul azt kaptam, írjam meg Nagy Ferenc életrajzát, családi életét, magánéletét, vagyoni viszonyait, bel és külföldi kapcsolatait, valamint a munkáspártokkal szembeni politikáját körvonalazzam és készítsek róla karakterisztikát. A kapott feladat gyakorlatilag csak úgy volt megvalósítható, ha megfelelő csoportosítással történik — mint ahogy tettem —, és a feladaton túlmenőleg a Nagy Ferenc-i politikát fejlődésében, kronológiai, időrendi sorrendjében dolgozom fel, mert csak így kapható helyes kép munkáspárt-ellenes politikáját, karakterisztikáját illetőleg. És ezért első benyomásra talán túlságosan is sok felesleges, mellékesnek látszó adatot dolgoztam fel, pedig szerintem ezek adják azt a keretet, melybe beállítva, megkapjuk Nagy Ferenc egyéniségét, sőt politikáját is. A hivatkozott személyek, ha országos politikában nem is, de a párt politikájában jelentős szerepet játszottak, ha nem is mint önálló politikai akciók elindítói, de mint a Nagy Ferenc-i politika hordozói, megtestesítői, népszerűsítői. Ezek nélkül Nagy Ferenc teljesen impotens lett volna politikája folytatásában. Végső konklúzióként Nagy Ferencet mint politikust: a kettősség jellemzi. Visz egy hivatalos koalíciós álláspontot és egy önálló kisgazdapárti álláspontot. Ez utóbbira pedig az jellemző, hogy ez sem az egész párt állásfoglalása, hanem csak a párt egy részéé. Mint ember és mint politikus nyugati értelemben vett polgári demokrata. Paraszti arisztokratikus felfogású, és mint ilyen természetesen sokkal közelebb áll az angol konzervativizmushoz, mint az amerikai demokrata fogalmához. De éppen e felfogásból, valamint kettősségéből adódik az a rendkívüli gyengeség, hogy politikai elgondolásait nem meri „hősiesen" vállalni, nem meri a széles közvélemény előtt nyíltan vallani. Egyéniségében van valami „játékos felülkerekedés", aminek az a lényege: majd csak lesz valahogy, és amikor már semmi sem sikerül, jön majd valamilyen „csoda", pl. a ratifikáció. Ezzel magyarázható meg a sokak által kifogásolt erélytelensége, gyengesége is. Minthogy a magyar parasztnak jellemzője a szemlélődés, az önzés, a megfigyelés, belenyugvás, a nem hősies kiállás, ugyanúgy ő sem szereti a harcot, a dinamikát, hanem lassú, egyenletes fejlődést. Világnézetéből önként adódik, hogy ideológiai tekintetben nem szocialista, a munkáspártokkal szemben élesen állást foglal. Az a tény, hogy a munkáspártokkal szemben harcot hirdet és a „nagy harcra" készül, az elmondottakkal A forrást a mai magyar helyesírásnak megfelelően közöljük, a rövidítéseket minden külön jelölés nélkül feloldottuk. 332