Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források tünk állanak. Német országban a' deák törvény volt divatban, 's még is pereik németül folytanak. Törvényes nyelvek még annyi esztendők után is sokkal darabosabb mint a' miénk most eleintén. Mikor Thomásius, Hálában, német nyelven kezde legelőször tanítani, akkor szint olly balgatag kérdéseket lehetett volna néki is vetni elejébe; de а németek nem bővölködtek illy jó Patriótákkal. Eggy időben, kivált а nagy Friedrich országlása alatt, igen elhatalmasott nálok а franczia nyelv {kivált Burkus országban}. A' francziák akkor mind azt mondhatták volna nékiek és sokkal nagyobb jussal, mert az ő akkori nyelvek nem volt fogható а mi mostaninkhoz, a' mivel most ők méltóztatnak mindek kísértgetni. Ez a' tűrhetetlenség felette nemtelen. A' két hazában legalább is öt millió embert kell számlálni, kik értenek magyarúl, és mind а hét vagy éppen nyolcz {kilentzed fél, vagy kilentz} millió tudna, ha szomszédjaink szántszándékkal nem korcsosították volna а nemzetet. Magyar-országban több nyelv, de csak eggy nemzet vagyon. Ez а nemzet más nemzettől nem függő, meg nem hódítatott; Magyar-ország a' Magyaroknak országa {a többi benne lakó nemzetségeknek tsupán lakhelye}. A' magyar constitutió deákúl van írva, de azért nem deák, nem német, nem tót constitutio: nemzetünk feleszmélkedett 's nyelvét sem erővel sem fortéllyal nem fogja elragadni 's elnyomni hagyni. A' {hazai} nyelv nemzeti sajátság minden nemzetnél. Az а magyar, a' ki a' maga nyelvét szomszédjainál közönségessé tétetni akarná, szint úgy vétkeznék, mint а ki otthon annak gyarapodásán nem munkálkodnék vagy azt ellenzené. Horváth-Ország Magyar-Országhoz, de Magyar- {'s Erdély} ország az Ausztriai Fejedelmekhez nem pedig Ausztriához kapcsolta magát. A' népek vándorlása után minden országokban nemzeti zavarodás támadott. Mindenütt elhatalmazott а bárdolatlan népeknél а romlott deák nyelv. Az okosbb nemzetségek jó eleve nemzetesültek, 's hasznát 's díszét látták. {Az Angolyoknál már harmadik Eduárd, а Francziáknál pedig 12ik Lajos alatt tétettetének hivatalosakká a' honni nyelvek;} Mi utoljára maradánk. Tudva van, hogy nem vagyunk okai. {Nagy szerencsétlenség hazánkra, hogy а nagy Mátyás és Lajos kora nem vala még а nemzeti kifejlődések ideje. A' kimíveltetés' sorában a leg főbb póltzra tündökle e' két nagy fejedelmek alatt Magyar ország, de mikor, és a' hol, vagy egy holtábul felébresztetett vagy valamely külföldi nyelv a' gondolatok' és érzemények' közösülése' eszköze, akkor, és ott tsak az előkelőbbek részesülnek a' kimíveltetés' javaiban, és díszeiben, és akkor, és ott, nem nemzeti saját a' kimíveltség, és ez az oka, hogy azon egyéb aránt Magyar országra nézve fényes éveknek emlékezete nem tündöklik örökké tartó ditsősséges nemzeti maradványokban; maradott é p: o: egyetlen egy nemzet bélyegű (classicum) munkánk azon híres időkbül? Annyira igaz, hogy а gondolatok, érzemények, sőt még а tettek országában is, az emberi lélek csupán tsak а maga tulajdon ereje kifejtődésével járó nemzeti szabások szerint teremthet remekeket. Ebbül nem következik, hogy а külföldi kimíveltetések' példányi használatlanok, de következik, hogy a' külföldiesnek (das Ausländische) honnosodása nélkül, nints belső tulajdon erő, sem pedig bélyegszín és forma а lélek alkotásain. 322