Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Miskolczy Ambrus: Desseiujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) Tsak az lábolhatja meg fogyatlan a' századok tengerét, a' mit egy egész nemzet­nek a' lelke lehellett valakibül valakibe, tsak annak lehet eredeti, múlhatatlan bélyege, a' mi a' többség gondolkozása, és érzése módjával köz, mert tsak az jár­ja egészen által a' teremtő lelkeket, és így viszont tsak az hathatja is által legin­kább az ingerelendő és ingereltethetendő elméket és szíveket. Ezek túltestiségek (metaphysications) mondja majd valaki: megengedem: de nem lehet ám min­dent marokkal fogni, és fogatni; azomba' minden testi erő is végképpen a' lélek­be szakad, és ez a' párás lélek, ez az érezhető érzett, de magyarázhatatlan való mozgatytya egyedül az egész' és természet' minden legmázsásabb testiségeit is. Mens agitat molem: Milyen lélek gyilkoló irtóztató bűn tehát az mikor akár melylyik nemzet vala­mely más nemzetnek nyelvét, vagy erővel el törleni, vagy fortelylyal lassan el altatni iparkodik. Nézzünk viszsza 2ik Jo'sefre, és körülöttünk a' mindent fran­cziázni akaró nagy császárra. Amaz holott nagy ember vala, már megjárta, a' most parantsoló roppant embert, pedig: Sequitur pede poena claudo.} Adja a' Jehova Isten, hogy a' jövendő idő meg ne mutassa, hogy rossz politica volt, a' melly ezen lelkes nemzetnek nemzeti kifejlődését eddig is gátlotta 's akadályoztatta. A' német nyelvet Német-országban, Magyar­országban a' magyart kell gyarapítani 's terjeszteni. 5 6 Semmi nemzetnek nincs jusa nyelvét más országban akarni közönségessé tenni. Van elég dolgok a' sze­gény németeknek oltalmazni a' magok nemzetiségeket, nem szükség hogy jó magyar Patrióták támadjanak, kik száz aranyért örök korcsosságra kárhoztassa­nak bennünket. Az valamivel többe kerülne. Reménylem, hogy a' két magyar hazában senki nem fogja megérdemleni a' kérdést-tevőnek azon száz aranyát, 's ha az illy jó hazafi nem tudja, mondhatom neki, hogy mi erőltetés nélkül, de eltökéllett nemzeti akarattal a' nyelvnek virágzatba hozásán iparkodunk, hogy a' legjobb elmék, a' legnemesbb szívek ezen igyekezet körűi forognak, 's jobban szerettük volna, ha a' kérdést-tevő ezt a' száz aranyat valamelly jó könyvnek magyarra fordítására szánta volna. Kérjük őtet, pénzét fordítsa a' Magyar nyelvnek megtanúlására, valamint mi a' miénket, noha sem németek sem francziák nem vagyunk, a'német és franczia nyelvekére fordítjuk, hogy úgy kiismervén, mennyire ment légyen már a' magyar nyelv, s' hasonlatosságot tehetvén e' köztt és a' más nemzetekéi köztt, mind a' külső nyelveket becsülhes­se, mind hazájának nyelvét szerethesse 's mívelhesse. A' nemzeti 's nyelvbeli egyenlőség az eggyességnek legerősbb kötele, követ­kezésképen a' polgári, kereskedésbeli és tudományos jó következései számlálha­5 6 A kapcsos zárójelet követő két mondat nem szerepel az 1816. évi változatban. 323

Next

/
Thumbnails
Contents