Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Miskolczy Ambrus: Desse

iujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) egyenes, és minden tárgya igyekezetünknek."

2

3 A cél a jelen viszonyai között a következő: „A' jövendő fogja meghatározni, kinek vólt Grammatikája, Ortographiája vagy Prosodiája a' legtermészetesebb Nemzetünk' és Nyelvünk' Géniusa sértése nélkül! Azon leszek Munkámban, hogy kivilágosíttsam: mi az a' Nemzeti és Nyelv Génius? Különösen a' Magyar Nyelvre nézve."

2

4 A munkát nem ismerjük.

2

5 De amit megtudhatunk róla, arra utal, hogy mintha talán megfordult volna az áramlás a Kazinczy-Dessewffy szellemi közlekedőedényben. Kazinczy keményen bírált: „Bevezetésedet úgy olvastam mint ellenséged, nem mint barátod; mert úgy kívántad magad is, a' czél is, a' mellyért azt kívántad, az az, kikémleltem rajta mindent, a' min más Olvasó felakadhatna, hogy, a' mennyire jobb és rosszabb Publicumunk' ízlését ismerem, elmondhassam neked előre mit fognak reá mondani; 's halljad jövendőlésemet: »Kazinczy enragírozott Nyelvrontó, de rajta kiismerni, hogy ő a magyar nyelvet nézheti a' maga anyai nyelvének: ez a' Syncretista Gróf Desőffy pedig, a' ki közletni akar, született franczia, de igen jól megtanulta a' nyelvet; annyira megtanulta, hogy azon igen jól és igen nagy könnyűséggel ír; azonban minden nyomon elárulja, hogy а magyar nyelv neki nem született nyelve, hanem szerzett nyelve.« — Nagyon meg kellene csalatkoznom, ha ezt nem mondanák." És ezek után a széphalmi mester nem kímélte az ilyen mondatokat: „Minden akadályok mellett is a' Hazafiúság' rúgói folyvást több meg több válogatott elméket vezetnek született nyelvünk' gazdagítására 's szépítésére," vagy: „A kik eddig, eggy ezelőtt csupán bajnok nemzet' Ázsiai Nyelvének az elmebeli mívek' előadására való alkalmatos voltán, Európának közepette, kételkedtenek". Elutasította Dessewffy új szavait: „Tisztások, Puristes; — Uj-szósok, Neológusok; — Kül-szósok, — Fremdsprecher — sem nem jók, sem nem szükségesek."

2

6 A lényeg: Kazinczy számára Dessewffy írása katalizátorként hatott, ihlető hatással lehetett akkor, amikor nagy tanulmányát, az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címűt írta, amely „a magyar értekező irodalom első valódi remeke".

2

7 Ilyet Dessewffy nem írhatott, de Kazinczy műve is nehezen képzelhető el kettejük szellemi közössége nélkül. Dessewffy ezt így juttatta kifejezésre: „Te belőllem tökélletes írót, én pedig tökélletes Kritikust akarok tsinálni belőled. Nem elég vegyíteni a' dítséretet a' czáfolással. Éljünk egymás hasznára, gyönyörűségére, és becsüljük 's szeressük egymást. Enn szeretetem soha sem volt nagyobb barátságomnál." Előtte válaszlevelében elmesélte, milyen nyelvet tanult és miként, és ezt azért idézzük, mert az Egy-két szobán is szót ejt arról, hogy hat nyelven beszél: „Azt, a

1 mit jövendölsz, Barátom, nem fog bé-tellyesedni. Nekem Magyar Dajkám vólt, és csetsemős koromtól fogva Magyar Cselédek voltanak körülöttem. Néném, Gróf Szirmainé neveltetett. Négyesztendős koromtól fogva 2

3 KFL, XIII. 312. 2

4 Uo., XIII. 492. 2

5 Lehet, hogy A Nyelvészeti vizsgálat, amelyet szintén csak említ FERENCZY, 1897. 44. 2

6 KFL, XIII. 509. 2

7 ÉDER, 1999. 251. 305