Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források Kazinczynak tetszhetett az „Egy-két szó", mert lemásolta magának és észrevételeivel megküldte írójának, aki 1809 áprilisának derekán némi keserűsséggel fejezte ki háláját: „Köszönöm, hogy símítottad prózsámat, valóban szüksége volt a' gyalúra, mert a' lobbanásnak hevenyében készült, gondatlan valék mint a' numerusra, mint a' pontosságra, szöktek gyakran, 's néha elébb ugratták egy mást gondolatim, a' nyelvben is építettem hibákat; de még is itt 's amott kegyelmezhettél volna nékem minden botlásim mellett is, р. o. kár volt ki hagyni, hogy az úr Isten magyarúl is tud; kár volt mondani, hogy pengő pénzben száz aranyat igért a' Tübingai Patrióta; nem ütköztetőbb e (plus frappant) а mostani időkben? azt mondani, száz aranyat aranyban? trop de clarté nuit quelque fois a la finesse; nem ütköztetőbb e így szóllani: а kik nem tudnak magyarúl Magyar országban, mint így: а kik köztünk laknak, 's még sem tudnak magyarúl? senkinek a' világon nints inkább szüksége rostálóra, senki se fogadgya szívesebben a' jobbítgatást mint én, de világos, Barátom, а mit, úgy tetszik az anglus Adisson mond, hogy ha tsupán annak jobbítgatására, а mi tellyességgel tűrhetetlen rosz vagy hibás, vagy gántsos, nem szoríttják magokat а kritikusok, lehetnek hogy az íróknak eredetiségeket olykor olykor meg ne herélyék. Leg nagyobb részét változtatásaidnak helyben hagyom, de szülöttyeim némelly hibájihoz ragaszkodom."

2

1 Mélyen igaza volt Halász Gábornak, amikor jelezte, hogy Dessewffy József „különös passzivitással [...] mindig csak egy másik munkához támaszkodva tud megnyilatkozni" — Kazinczy munkáihoz! „Az Erdélyi levelek váltják ki belőle a Bártfai leveleket, Kazinczy tübingiai pályaírása nyelvtudományi fejtegetéseit, a Konversations-lexikoni perbe bevonódik a Zajbajával, a Hitelre megírja a Taglalatját."

2

2 Valójában Dessewffy 1808-ban Kazinczy tübingai pályairatával párhuzamosan nyelvpolitikai fejtegetést írt, viszont miután 1816-ban a széphalmi mester művéből egy rész megjelent az Erdélyi Muzéumban, ez és a Mondolatra való felelet ihlette meg, és akkor állt neki egy nyelvtudományi munkának, amely munkácskának indult: „Az én munkátskám, a' mint inkább inkább belé ereszkedém a tárgyba, a kotlás közben mind jobban, jobban költ, tágula, terjede és feléiede úgy, hogy munka lőn a munkátskából, a' melly talán figyelmet fog szerezni Litteraturánkban. Kassán elvégzem, kiegyengetem, kigyalúlom, és megrostálása végett néked meg küldöm, azutánn pedig talán közre is botsátom. Semper ego auditor tantum, nunquam ne reponam? Nem alkalmatossági munka, holott a Mondolat ada reá alkalmatosságot, sokat olvastam újra kidolgozása közben, és kiváltt sokat gondolkoztam, fő iparkodásom a volt, hogy meg ne bántsak senkit is, a midőnn az Igazságot keresem, nem mondom, hogy eltaláltam, de bizonyoson fürkésztem, kutattam; nem mindég igaz az ugyan, a mit valaki igazságnak tart, de fő dolog, hogy az ember a' dolgot a Személlyektől elválassza, és kitessen az illyetén munkából, hogy Litteraturánk előmozdítása 2

1 Uo., VI. 334-335. 2

2 HALÁSZ, 1981. 220. 304