Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Források zással (authoritate pleni mandati Regie Maiestatis) történt. Sőt utasításuk értelmében a biztosok — a főhadparancsnokokhoz és a királyi helytartókhoz hasonlóan — rendelkeztek az uralkodójuk pártjára álló erdélyi alattvalóknak adandó kegyelem gyakorlásának jogával is.

6

5 Mindez még érdekesebbé válhat számunkra annak ismeretében, hogy — amint ezt a Kendy Ferenc és fia, János számára különféle erdélyi birtokokról tett és a királyi megerősítésben szó szerint átírt, 1551. július 29-én, Kolozsvárott kelt adomány levél szövege (Okmánytár 21. sz.) is jelzi — Nádasdy és Báthory ekkor nem csupán királyi biztosok (commissarii), hanem egyúttal országos főkapitányok (capitanei supremi) is voltak. Míg Nádasdy 1548tól immár másodízben viselte a tisztséget, addig Báthory András 1542-től folyamatosan töltötte be azt.

6

6 Az igen komoly befolyással bíró két magyar nagyúr országos főkapitányi méltósága nemcsak erdélyi biztosi kinevezésüket segítette elő, hanem véleményünk szerint egyúttal azt is, hogy az uralkodói hadakat ténylegesen vezető Castaldóval együtt tehessenek Erdélyben adományokat, illetve intézkedhessenek különféle birtokügyi kérdésekben. Őket ugyanis — a több ezer fős német és spanyol hadakkal érkező idegen főhadparancsnokkal ellentétben — az erdélyi rendek és nemesek könnyebben elfogadhatták. Ezt a Habsburg-párti későbbi erdélyi vajdának (1553-1556), Kendy Ferencnek tett, említett adomány mellett 1551-1552-ből több példa is igazolja. Ezek alkalmával Castaldo — hol Báthoryval, hol Nádasdyval, hol kettejükkel közösen — tett különféle birtok-, zálogés egyéb adományokat a Habsburg uralkodó újonnan megszerzett tartományában híveinek. Az eddig ismert megjutalmazottak között elsősorban befolyásos helyi személyiségeket találunk, mint például Ferdinánd erdélyi kincstartóját (1552-1553), hallerkői Haller Pétert, a pártváltásairól ismert befolyásos nagyurat, a későbbi erdélyi országos főkapitány (1555-1561) Balassi Menyhértet vagy a székely előkelők köréből szentpáli Kornis Miklóst, Mihályffy Tamást, Káthay Ferencet, Andrássy Mártont és Bernald Balázst.

6

7 Ok késő középkori és Mohács utáni elődeikhez hasonlóan eredményesen használták ki azt, hogy a magyar 6

5 „Postremo, quodsi etiam de recipiendis in gratiam nostram servitoribus et familiaribus serenissimae reginae [ti. Izabella királyné], ipsius episcopi Varadiensis [azaz Fráter György váradi püspök], Petrouichii [ti. Petrovics Péter] aut aliorum actum seu petitum aliquid fuerit, volumus, habeantque ipsi commissarii nostri facultatem omnibus et singulis, ad fidelitatem nostram redire volentibus, gratiam nostram, ac de omnibus excessibus, si quos admisissent, veniam promittendi, eosque desuper in optima forma assecurandi..." KATONA, 1794.22. 6

6 PÁLFFY, 1997/a. 269-270. és Báthoryra vö. még külön is PÁLFFY, 1996/b. 216-218. 6

7 Az említés sorrendjében MOL, A 57 Vol. 3. 106-107. (Castaldo-Báthory Hallernek, 1552. dec. 20.), Vol. 2. 422-424. (Castaldo-Nádasdy Balassinak, 1551. aug. 8./szept. 12.), Vol. 3. 855-856. (Castaldo-Nádasdy Kornisnak, 1554. ápr. 19.), Vol. 3. 856. (Castaldo-Nádasdy Mihályffynak, 1554. ápr. 27.) és Vol. 3. 854-855. (Castaldo-Nádasdy Andrássy Mártonnak, Káthay Ferencnek, Bernald Balázsnak és Mihályffy Tamásnak). Természetesen mindannyiuk szerepet kapott Erdély Habsburg-uralma idején: OBORNI, 2002. passim, az említett székely előkelők például gyakran éppen így együtt. Uo. 218. Hallerre még ld. külön is GÜNDISCH, 1989-1990, illetve Kornisra egészen frissen BALOGH-HORN, 2008. 848-852. 224