Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

NEUMANN TIBOR-PÁLFFY GÉZA FŐKAPITÁNYI ÉS FŐHADPARANCSNOKI ADOMÁNYOK A15-16. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON* DONATIONS OF LAND OF CAPTAIN GENERALS AND COMMANDERS IN CHIEF IN HUNGARY IN THE 15TH AND 16TH CENTURIES: This study calls attention to an interesting, hitherto unknown phenomenon. Notably, that in the 15-16 century Hungary, during periods of civil war, the ruler or the competing rulers often provided their military commanders with the royal rights of donating lands and pardon for disloyalty on behalf of their ruler. These rights significantly enhanced the commanders' prestige and efficiency. It seems that this practice had become customary as early as the middle ages. The first examples had turned up during the 1403 revolt against King Sigismund of Luxemburg (1387-1437), but it became common during the period of legitimacy struggle following the death of Matthias Corvinus (1458-1490). The custom lingered on even following the 1526 Battle of Mohács, during the power struggle of the two Hungarian kings, John (János) Szapolyai (1526-1540) and Ferdinand of Habsburg (1526-1564). The only difference was that in that period the rights were assigned to Ferdinand's foreign commanders in chief in Hungary. This indicates that although in many respects 1526 can rightly be considered a turning point in the life of the Kingdom of Hungary, even that of Central Europe, it did not bring about decisive or prompt change in Hungary's jurisdiction and customary law. The study ends with 21 Latin-written charters concerning the donations of land between 1403 and 1552. Bevezetés: a 15. század eleji kezdetek Aligha szorul bizonyításra, hogy a középkori Magyarországon a különböző jogcímen — magszakadás és hűtlenség — a koronára háramlott birtokok eladományozásának joga a királyt illette meg, még ha az adományozásról szóló döntést — a kisebb vagyonok esetében — nem is mindig ő hozta meg. E felségjog kizárólagosságán a 15. században több repedés is keletkezett. A legismertebb ezek közül Hunyadi János 1446. évi kormányzóvá választásával kapcsolatos: az ekkor kibocsátott törvény a kormányzónak többek között birtokadományozási jogot is biztosított, de ennek gyakorlását legfeljebb 32 jobbágytelekig bezárólag engedélyezte, és ezt kiegészítve tiltotta az ennél nagyobb birtokvagyonok adományozás céljából történő felosztását. A törvény azt is kimondta, hogy a kormányzói adományokat később meg kell erősíttetni az uralkodóval.

1 A fennmaradt adománylevelek alapján Hunyadi, majd 1458-ban rövid ideig szintén kormányzóságot viselt sógora, Szilágyi Mihály is gyakorolta ezt a jogot. Az 1446. évi rendelkezés kétségtelenül precedenst teremtett a magyarországi jogfejlődésben. A középkor alkonyán ugyanilyen megkötésekkel tettek adományokat a II. Jagelló Ulászló (1490-1516) és II. Lajos (1516-1526) magyar-cseh * Neumann Tibor kutatását a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00330/07. sz.) támogatta. 1 1446. évi 6., 11., 12. törvénycikkek. DRH, 1976. 357-358. - Vö. HOLUB, 1940. Levéltári Közlemények:, 80. (2009) 209-254.