Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Források királyok csehországi útjai idejére kinevezett helytartók is: Perényi Imre 15091511 között kétszer, majd Bátori István 1522-1523-ban.

2 Mivel ez időben ők töltötték be a nádori tisztséget,

3 ez alapot biztosított ahhoz, hogy a kora újkorban a nádorok vagy a tisztség 16. századi gyakori üresedése idején (1530-1554 és 1562-1608) a királyi helytartók (locumtenens regius) már a több évtizedes hagyománnyal bíró szokásjogra támaszkodva éljenek az adományozás lehetőségével, szintén a 32 jobbágytelkes határhoz igazodva.

4 Sőt, ezt Bátori István nádor 1522. februári kinevező okirata, majd 1528. márciusi helytartói instrukciója, végül királyi helytartó utódai utasításai (1532: Thurzó Elek, 1542: Várday Pál, 1550: Újlaky Ferenc), végül Nádasdy Tamás nádor és helytartó 1554. április közepi kinevezése már konkrétan írásba is foglalta.

5 A kormányzói és helytartói adományozástól merőben eltérő jelenség tanúi lehetünk a kortársak által „zavaros időknek" nevezett polgárháborús időszakokban. Ekkor ugyanis több hadjárat során a király által kinevezett főkapitányok, illetve a Mohács utáni évtizedekben az idegen származású (külföldi), de magyarországi területi hatáskörrel (is) bíró királyi főhadparancsnokok tettek birtokadományokat. Ennek kezdetei és külföldi, illetve magyarországi gyökerei jelenlegi ismereteink szerint ugyan még bizonytalanok, ennek ellenére az 1526 előtt és után egyaránt megfigyelhető, igen érdekes jelenségre mindenképpen szeretnénk felhívni a kutatás figyelmét. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert a középkori és kora újkori, gyakran szervesen összefüggő történeti vizsgálatokat a mohácsi csata esztendeje sokszor vágja — nem egy esetben teljesen mesterségesen és érthetetlenül — ketté. E jelenség első, általunk ismert emléke 1403-ból, a Zsigmond király (13871437) elleni felkelés idejéből származik, amikor Garai Miklós nádor királyi felhatalmazás birtokában (auctoritate regia in hac parte attributa) ajándékozta el a hűtlenné nyilvánított Marcali Miklós erdélyi vajda, temesi ispán budai házát Jacobus de Chesamis lovagnak. A június 28-án, Budán kelt oklevélben a nádor kötelezte magát, hogy a megadományozott ezáltal keletkezett tulajdonjogát megerősítteti majd az uralkodóval (Okmánytár 1. sz.).

6 Bár Garai az oklevélben nem nevezi magát főkapitánynak, magától értetődő, hogy az éppen Csehországban tartózkodó Zsigmond a lázadás elfojtására küldte haza 1403 májusá2 A helytartói adományozás gyakorlatát bemutatja: C. TÓTH, 2009. 3 Már az 1485. évi nádori cikkelyek 10. pontja is hangsúlyozza, hogy a király külföldi tartózkodása idején tisztségéből adódóan a nádor köteles őt helyettesíteni, aki gyakorolhatja az uralkodó valamennyi jogát, viszont ekkor még „demptis tarnen gratiis et donationibus iurium ad coronam devolutorum". DRH, 1989. 317. 4 ECKHART, 2000. 286-288. 5 MOL, DF 260 437. és C. TÓTH, 2009. (1522. febr. 14/16.), ill. R. KISS, 1908. 338.: No. VI. (1528. márc. 7.), 344.: No. X. (1532. okt. 4.), 360.: No. XX. (1542. dec. 30.), 395.: No. XXXVIII. (1550. ápr. 12.) és 408.: No. XLIII. (1554. ápr. 15.) 6 Úgy tűnik, hogy az amnesztia után a budai ház visszakerült Marcali birtokába, ld. VÉGH, 2009. I. 215-216. 210