Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" pedig, ti. a vármegyék valóban betartják-e a rendelet előírásait, a kancellária kötelezte a főispánokat és a főispáni helytartókat arra, hogy a restaurációs jegyzőkönyvek egy példányát küldjék meg a helytartótanácsnak.

23

7 Л restaurációs rendelet megújítása A kancelláriai határozatról Pest-Pilis-Solt és Temes vármegyék főispánjainak kivételével, akik a tisztújításokat a votizációs rendelet előírásainak maradéktalanul eleget téve folytatták le, értesítették az ország összes főispánját és főispáni adminisztrátorát.

23

8 A helytartótanács, a fenti kancelláriai határozatot mintegy megerősítve, nem sokkal később, 1821. január 9-én újabb restaurációs rendeletet bocsátott ki. Ebben ellentmondást nem tűrően újra utasította a vármegyéket és főispánjaikat, hogy az előző restaurációs rendelet előírásaitól senki nem térhet el. Azaz: a felelősség viselésének terhe mellett a vármegyei tisztújításokon a magisztrátusi tisztviselőket kizárólag személyenkénti szavazással, s nem közfelkiáltással szabad megválasztatni. Ha a főispánok valamilyen okból kifolyólag a votizációs rendeletnek nem tudnának érvényt szerezni, kötelesek a tiszti választásokat félbeszakítani és a tisztségeket surrogatióval töltsék be.

23

9 Az újabb, erélyesebb hangvételű rendelkezésnek volt foganatja. Legalábbis erre utalnak az 1820-as évek első felének építőszékei, amelyeken a vármegyék és főispánjaik kivétel nélkül a restaurációs rendeletek előírásait betartva választották meg magisztrátusukat.

24

0 A helytartótanácshoz és kancelláriához felküldött restaurációs közgyűlési jegyzőkönyvek és a főispáni jelentések továbbá mindmind arról tanúskodnak, hogy a széképítések rendben, békésen, atrocitások, kihágások és tumultuózus jelenetek nélkül zajlottak le. A hatóságok nem találtak hiányosságokat és örömmel nyugtázták, hogy a tisztújítási rendeletek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Csupán néhány esetben, így a katolikus alsópapság szavazati joga körül kibontakozott vitákba (vármegye kontra katolikus egyház) avatkoztak be, felülbírálva az egyes vármegyék (mint pl. Szerém, So23

7 Ld. erről fent a 235. és 236. sz. jegyzetekben idézett forrásokat. A helytartótanács a kancelláriai határozatnak megfelelően szintén felszólította a vármegyéket, hogy szigorúan tartsák be az 1818. évi két királyi rezolúcióban és a restaurációs rendeletben előírtakat. Ld. ezt uo. 23

8 Ld. erről fent szintén a 235. és 236. sz. jegyzetekben említett kútfőket. 23

9 A 771. számú rendelet fogalmazványait Id.: MOL, С 44 642. cs. 1821. F. 6. P. 1. Vö. erről még: PALUGYAY, 1844. II. 60-61.; RÉVÉSZ, 1968. 111.; DEGRÉ, 1974. 125.; MOLNÁR, 1989. 19.; MOLNÁR, 2000. 65.; TLLCSIK, 2000.120.; POLGÁR, 2004. 42. 24

0 Ld. az alábbi vármegyék építőszékeit: 1821: Arad, Győr; 1822: Árva, Bars, Fejér, Hont, Máramaros, Torontál, Vas; 1823:, Pozsony, Ugocsa; 1824: Abaúj, Esztergom, Heves és Külső-Szolnok, Sáros, Somogy, Szatmár, Vas; 1825: Bács, Bereg, Bihar, Borsod, Nógrád, Nyitra, Verőce, Zala, Zemplén. Ezekről a tisztújításokról — tanulmányunk terjedelmi korlátai miatt — itt nem tudunk bővebben szólni. Az új votizációs rendeletet követő években lefolytatott széképítésekkel egy következő, a vármegyei választási statútumokról is értekező tanulmányunkban kívánunk foglalkozni. 147