Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények járásbéli assessorokat a legutóbbi két építőszék gyakorlatát követve maguk válasszák meg, oly módon, ahogyan ez tisztújításon történt, nem lett volna szabad helyt adni. A kancellária a helytartótanács álláspontjához mintegy kiegészítésül hozzáfűzte: abban ugyan nincs semmi kivetnivaló, hogy az említett tisztségviselőket Amadé előzetes kandidálás nélkül nevezte ki, és ez ellen maga a vármegye sem élt panasszal. A vármegyének azt a kérését azonban jóváhagyni, hogy a jövőben az építőszékeken a mindenkori vármegyei főispán vagy a főispáni adminisztrátor mind a jegyzők, mind pedig a többi említett tisztségviselők megválasztását a vármegyének átengedje, súlyos hiba volt. Ez a mind főispáni adminisztrátor, mind a vármegye részéről megnyilvánult, az érvényes törvényekkel és a restaurációs rendelettel ellentétes magatartás, mely egyaránt visszatetsző a főispáni és a vármegyei tekintélyre nézve, nem engedhető meg. Annál is inkább, mivel a gyakorlat szintén azt mutatja, hogy a kinevezés jogának „átengedése" nem jóindulatot és együttérzést, hanem elsősorban ellentéteket szít az érdekelt felek között. A kancellária ezért arra intette a vármegyét, hogy a jövőben a jegyzők kinevezésének joga kizárólag és egyedül a főispánt vagy a főispáni helytartót illetheti meg. Ennek kapcsán egyúttal hivatkozott arra, hogy 1761-től kezdve a vármegyében a jegyzőket mindig a főispán nevezte ki. A kancellária ugyanakkor, egyfajta kompromisszumként megengedte a vármegyének, hogy a többi tisztviselőt maga válassza meg. 22 8 A helytartótanács a főispáni adminisztrátornak arra az aggodalmas felvetésére, miszerint egy olyan igen nagy létszámú nemessel rendelkező vármegyében, mint Zala, a jelenlegi választási előírás, azaz a személyenkénti voksolás, nem oldható meg, nem reagált. Amadé úgy vélte, hogy a rendet az építőszéken törvényesen nagy tömegekben megjelenő választó között fenntartani, és az esetleges tumultuózus jeleneteknek elejét venni csak rendkívüli nehézségek árán lehetséges. Amadé szerint másik súlyos problémaként jelentkezett a magisztrátus-választáson, hogy a rendeletben előírt szavazási mód szerfelett hosszú időt vett igénybe és ez a késedelem rendkívül kényelmetlen mind a rendekre, mind magára a főispánra nézve. 22 9 A helytartótanács és a kancellária nemcsak a fenti panaszokat nem méltatta válaszra. Sőt, figyelmük arra a restaurációs rendelettel ellentétes jelenségre sem terjedt ki, ti. több tisztségviselőt közfelkiáltással választottak meg. Csupán uralkodói rezolúció értelmében ismételten figyelmeztette Amadét és a vármegye rendjeit, hogy a jövőben kizárólag a restaurációs rendelet előírásai szerint folytassák le az építőszéket. 23 0 I. Ferenc közel egy év múlva azonban visszatért a „zalai ügyre". Ujabb rezolúciójában leszögezte: a jegyzők kinevezésének joga a főispánt illeti meg. A többi tisztviselő választása azonban a rendek jogkörébe tartozik. 23 1 22 8 MOL, A 39 1819. No. 8560. (Bécs, 1819. július 23.) 22 9 MOL, A 39 1820. No. 412. (Buda, 1819. december 6.) 23 0 Uo. (Bécs, 1820. január 14.) 23 1 MOL, A 39 1820.15 413. (Troppau, 1820. december 13.) 144
