Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" Krassó és Csanád vármegye restaurációjával kapcsolatban a helytartótanács mindenekelőtt az első alispán megválasztásának fentebb vázolt, az új votizációs renddel ellentétes módját, azaz a főispán által jóváhagyott, a régi közfelkiáltással történt eljárást kifogásolta.

23

2 A helytartótanács felterjesztésére viszont a kancellária arra az álláspontra helyezkedett, hogy az építőszékeket levezető főispánoknak érdekükben és hatalmukban állt volna az új tisztújítási rendelettel meg nem egyező választási anomáliákat megakadályozni, sőt a voksolást megsemmisíteni. A kancellária újra nyomatékosan hangsúlyozta a személyenkénti szavazási mód jelentőségét és előnyös voltát, melynek egyik fő célja a tumultuózus jelenetek megakadályozása lenne. Ha az építőszékek lefolytatása a szavazatok egybegyűjtése nélkül megoldható lenne, úgy erre az új eljárásra nem lenne szükség. Ez utóbbi esetben tehát elfogadható lenne a néhány vármegye által felvetett és a törvényben is garantált szavazási rend. Azaz ha a tisztségekre jelölt személyek megválasztása közfelkiáltással nem állapítható meg, és miután a szavazásban teljes nyugalom állt be, folyamodjanak a személyenkénti voksoláshoz és a szavazatok összegyűjtéséhez. Mivel az új restaurációs rendeletben az utóbbi módot írták elő, Krassó és Csanád vármegyék kötelesek lettek volna azt szigorúan betartani, és a gyakorlatban alkalmazni.

23

3 A kancellária Veszprém vármegye restaurációjának vizsgálata kapcsán felrótta az építőszéken elnöklő Eszterházynak, hogy jelentéséhez nem csatolta a tisztújítás jegyzőkönyvét. Egyszersmind határozottan emlékeztette a főispánt arra, hogy a vármegye magisztrátusának tagjait kizárólag személyenkénti voksolással szabad megválasztani. Eszterházy azzal védekezett, hogy ő ezt az utóbbi választási eljárást követte, és csupán azokban az esetekben járult hozzá a közfelkiáltással történő szavazási módhoz, miután meggyőződött arról: ismételt felszólítására a rendek szavazása egyhangú volt. A főispán a vármegyei első és másodalispánok megválasztását illetően is mentegette magát. Állítása szerint a választásokat megelőző napon a rendek azzal keresték meg Rohonczy János királyi tanácsost, hogy támogassa őket abban a törekvésükben, ti. szavazatukat korábban a szokás alapján mindig a főispáni alispánjelöltekre adták. A konkrét esetben pedig, mivel az említett tisztsé23

2 MOL, A 39 1820. No. 8668. (Buda, 1820. június 13.) Krassó vármegye tisztújításának bírálatát ld. még: MOL, A 39 1820. No. 8662. - A Csanád vármegye építőszékéről benyújtott jelentést ld. még: MOL, С 44 642. es. 1820. F. 111. P. 1. és 1820. F. 120. P. 1. 23

3 MOL, A 39 1820. No. 8668. (Bécs, 1820. augusztus 4.) Fogalmazvány. A tisztázatot ld. uo.: 1820. No. 13 154. Vö. erről még a kancelláriai elnöki ülésnek az uralkodóhoz felterjesztett jegyzőkönyvét: MOL, A 39 1820. No. 13 343. (Bécs, 1820. augusztus 4.) A helytartótanács a Krassó vármegyei tisztújításról egy újabb feliratban értesítette a kancelláriát és rajta keresztül az uralkodót. Ebben ismét helytelenítette a vármegyének az eljárását, hogy a tisztségviselők egy részét közfelkiáltással választotta meg, ami egyértelműen sérti az új választási rendeletben előírtakat. Ld.: MOL, A 39 1820. No. 13 154. (Buda, 1820. augusztus 16.) I. Ferenc jóváhagyta a kancellária véleményét, melyet mind az 1818. február 20-i, mind az 1818. július 8-i kancelláriai felterjesztésekkel egybehangzónak ítélt és utasította a dikasztériumot a restaurációs rendelet betartatására. Ld. ezt: MOL, A 39 1820. No. 13 343. (Troppau, 1820. október 24.). 145