Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" szokás"-hoz. A rendeletben előírt személyenkénti voksolást az építőszékeken eddig mindenkor csupán „segédmód"-ként alkalmazták. Ezért a „Magyar Nemzet Eredeti Jussá" mellett kitartva feliratban kívántak fordulni az uralkodóhoz, melyben több vármegyéhez hasonlóan arra az álláspontra helyezkednének, hogy ha „a' Választásnak Felkiáltás által való sikeresebb teljesítését alkalmatosnak látják", a jövőben is a régi választási eljárás szerint folytatnák le a „Nemesi Fölülés"-t. A rendek egyúttal kidolgozták a választási statútumot, melyben meghatározták, kik jogosultak a vármegyei nemesek közül a választásra.

15

7 Más vármegyék elismerték ugyan a királynak és a hatóságoknak azt a jóindulatú szándékát, hogy a tisztújításokon előforduló „illetlenségeknek", azaz a tiszti választás jelentőségét lealacsonyító, a hely szentségét sértő jelenségeknek elejét vegyék, de az új választási, illetve szavazási módot illetően aggályaiknak adtak hangot. Egyúttal figyelmeztettek arra, hogy az új votizációs rend sérti a hatályos törvényben rögzített közfelkiáltásos szabad választást. Ezt utóbbit hangsúlyozták pl. Csongrád vármegye rendjei, kijelentve, hogy a conclamatiós votizálás már „régtül fogva és közönségesen Törvényes szokássá" vált. Ezzel kapcsolatban utaltak az 1723:58. törvénycikknek arra a kitételére, mely szerint a személyenkénti szavazás csak abban az esetben rendelhető el, ha a „felkiáltásból a többségnek akarattya nyilván ki nem tetszene". Ebből egyértelműen következik, hogy a rendelet az egyéni voksolás bevezetésével lényegében véve semmi újdonsággal nem szolgál. Az uralkodónak és kabinetjének az a törekvése pedig, mely szerint az az új szavazási renddel a közgyűléseken, de kiváltképpen a tisztújításokon előforduló „illetlenségek"-et meggátolni kívánja, a rendelet nélkül is megvalósítható, nevezetesen: a kihágásokat elkövetni merészelő személyeket törvényesen pénzbírsággal kell sújtani. Ha pedig a kihágások „vétkekké is változnának", ezek a vétkek a törvények értelmében mérsékelt büntetésekkel elháríthatok, illetve büntethetők. Mivel pedig a tiszti építőszékek tartásának és a tisztviselők választásának módja egyedül az országgyűlésnek hatáskörébe tartozó kérdés, ennélfogva Csongrád rendjei azzal a kéréssel fordultak a nádorhoz és a helytartótanácshoz, hogy „a régen óhajtott mostani állandó békesség ideje alatt" hívják össze a diétát, és az ország alkotmányának megfelelően vonják vizsgálat s „bővebb megfontolás alá" a szóban forgó tárgyat, valamint az országos bizottsági munkálatokat.

15

8 Csongrádéhoz szinte azonos álláspontra helyezkedett Zala vármegye közönsége. A rendek úgy ítélték meg, hogy a vármegyei magisztrátusnak közfelkiáltással történő választása ősi szokás. Az „egyes Voksok bé szedésének" csak akkor adnak, illetve adnának helyet, „midőn a' candidatusokra nézve a' szabad választás öszve kiáltások által egyenesen, és világosan meg nem határoztatha15

7 Uo. 1819. szeptember 13. 2. sz. 15

8 Csongrád vm. IV. A. 1. 1819. május 6. 541. sz. - A vármegyei közgyűlési felirat másolatát ld.: OSZK Kt. Fol. Hung. 1043. 121