Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" érdemleges ügyek háttérbe szoríthatók. Ezért, a korábbi jól bevált gyakorlatot szem előtt tartva, nem akarta a közfelkiáltással történő szavazást véglegesen eltörölni. Ennélfogva a főispánok és a vármegyék számára készülő utasításban a non per acclamationem, azaz „nem közfelkiáltással" kifejezés helyett inkább azt íratta volna elő: ha a restaurációkon a jelölendő személy megválasztása egyhangú szavazással, közfelkiáltással nem dőlne el, azaz nem lenne meg a kellő többség, kizárólag abban az esetben folyamodjanak - ahogy az a vármegyei restaurálásról szóló törvényben is le van fektetve és a szokás is bizonyítja - a személyenkénti voksoláshoz. A fentiekből egyértelműen következik, hogy a helytartótanács, lénygebében a rendek álláspontját képviselve, bizonyos módosításokkal és fenntartásokkal továbbra is ragaszkodott az érvényben lévő tisztújítási törvényben foglaltakhoz és nem kívánt eltérni „jól bevált" gyakorlattól. A kancellária azonban úgy látta, hogy éppen a közfelkiáltással szavazás gyakorlatának megszüntetésével lehet csak megakadályozni a kihágásokat, az építőszékeken gyakorta előforduló zűrzavaros állapotokat és jeleneteket.

14

2 A helytartótanács 1819. január 20. után a kancelláriához benyújtott előterjesztésben kitartott korábbi álláspontja mellett, utalva elsősorban a nemesi előjogok sérülésére. A kancellária ezt 1819. január 29-én adott válasziratában mintegy figyelmen kívül hagyva, ellentmondást nem tűrően megismételte: a december 9-i királyi dekrétumban foglalt előírásoktól semmiképpen sem szabad eltérni és ennélfogva a dikasztérium tegye meg a szükséges lépéseket a rendelet kihirdetésére.

14

3 Ezek után a helytartótanács nem tehetett mást, mint az uralkodói dekrétum és a kancelláriai elnöki ülés határozata alapján megfogalmazta és kiadta a nevezetes rendeletet a vármegyei építőszékek tartásának új feltételeiről.

14

4 A 4390. számú helytartótanácsi rendeletet 1819. február 16-án hirdették ki és kötelező érvénnyel az összes vármegyének, illetve főispánnak és főispáni helytartónak megküldték. A restaurációs vagy „votizációs rendelet". A tisztújítások lebonyolításának új rendje A rendelet az 1818. december 9-i királyi rezolúcióban megfogalmazottakhoz képest nem tartalmaz lényeges változtatásokat. A dikasztérium a rendelet kibocsátásának okai között az első helyen a tisztújítások oly sokszor bírált és kárhoztatott visszatetsző kísérőjelenségeit, ti. a hangoskodásokat, kiabálásokat, a tumultuózus jeleneteket említi, melyek mind-mind lerontják az építőszékek jelentőségét és lealacsonyítják a restaurációs hely szentségét. Mindez pedig megköve14

2 MOL, A 39 1819. No. 1194. (Buda, 1818. december 29.). 14

3 MOL, A 39 1819. No. 1194. (A helytartótanács előterjesztése 1819. január 25-én érkezett meg a kancelláriához.) 14

4 MOL, С 44 641. es. 1819. F. 32. P. 1. Ld. ennek másolatát uo.: 1819. F. 33. P. 1. - A rendelet szövegét kiadta: PALUGYAY, 1844. II. 60-61. 117