Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények ki. Azaz a főispán, talán Szepes és Bereg vármegyék negatív tapasztalataiból is kiindulva, illetve azokat szem előtt tartva, a zűrzavarokat előidéző acclamatiós szavazási mód helyett a személyenkénti voksolást választotta, mégpedig úgy, hogy mindegyik szavazó egyenként hangosan mondja annak a jelöltnek a nevét, akire a voksát adni kívánja. Az első alispánságra jelölt hat személy közül a korábbi alispánt, Szentiványi Józsefet „az egész Gyülekezetnek telly es meg egyező felkiáltásával" választották meg, akit a főispán a rendek „egész megelégedésével" megerősített hivatalában. A másodalispáni tisztségre Brunszvik hét jelöltet állított. A főispán előre látván, fenti döntéséhez igazodva, a voksolást nem közfelkiáltással, hanem kizárólag a voksok személyenkénti leadásával akarta lefolytatni. Az erre a célra kirendelt deputáció már hozzá is látott volna a feladatához, a rendek azonban már ezt megelőzően elkezdték a voksolást, mégpedig a hagyományos módon, közfelkiáltással. A nagy hangzavaron a főispán nem tudott úrrá lenni, azaz a folyamatos kiabálást lecsendesíteni. A conclamatióból mindazonáltal kiderült, hogy a többség Gyürky Pált kívánta másodalispánnak. Ezt Brunszvik is jóváhagyta és ,,a' kiáltozó sokaság örömére" beiktatta Gyürkyt hivatalába. A kisebbségbe szorultak azonban tovább hangoskodtak és elégedetlenkedtek. Erre Brunszvik visszavonult a vármegyeházába és ott a többség kérésére újra nyilvánosan megerősítette Gyürky megszavazását. A választás következő napján Brunszvik az előírásoknak megfelelően átadta az új alispánnak a vármegye pecsétjét, Gyürkyt pedig, mivel ő az ellenzékiek folyamatos kiabálásai miatt esküjét a választás helyszínén nem tudta letenni, feleskette hivatalára. Brunszvik ezt követően beszédet mondott, melyben sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a rendek közül néhányan rövidlástásból, és „nem a józan Esz által vezéreltetvén, s „az indulattól el ragadtattván a' közönséges botránkozásra adtak alkalmatosságot, és annak voltak eszkőzlői". Mindennek következtében ezek a személyek akadályozták őt munkájában és arra késztették, hogy a „rendetlenség és veszedelmes indulatoskodás el mellőzésére" a vármegyei tisztikar többi tagját választás nélkül hivatalában megerősítse. A rendek nevében Baloghy Lajos táblabíró választolt a főispánnak, s többek között kijelentette: az előző napi visszatetsző jelenségek kizárólag „némelly magános személlyek indulatjainak" tulajdoníthatók, amelyekkel a rendek túlnyomó része nem ért egyet. Arra kérte egyszersmind Brunszvikot, hogy a vármegyei tisztikar megerősítését továbbra is tartsa fenn. A főispán ezt meg is tette, de a választók soraiból néhányan a megüresedett hivatalok betöltéséért esedeztek. Brunszvik erre csak azzal a feltétellel volt hajlandó, ha a közfelkiáltással történő választás nem lenne egyhangú, úgy „a többség kívánsága mindenkor voksok által határoztattna el". így is történt: az egyes járásokban különböző okokból 104