Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - In memoriam - Jakó Zsigmond (1916-2008) 399

[AKÓ ZSIGMOND (1916-2008) Október 26-án Kolozsváron elhunyt Jakó Zsigmond professzor, az erdélyi magyar tudományosság doyenje, emblematikus személyisége. Tényszerűen életének csupán néhány éve telt levéltári szolgálatban, munkásságának hét évtizede mégis elválaszthatatlan a magyar levéltárak történetétől. Túl a kilencvenedik születésnapján is, tavasszal és ősszel esedékes budapesti útjai alkalmával mindig felkereste a Magyar Országos Levéltárat. Beszámolt a szívéhez oly közel álló Erdélyi Okmánytár soron következő kötetének előkészületeiről, emlékezett az intézményben eltöltött pályakezdő éveire és nem utolsó sorban ismételten figyelmeztetett a magyarországi történetírás felelősségére Erdély történetének kutatásában. Imponálóan határozott és céltudatos volt minden beszélgetésünkben. A röviddel később a trianoni békediktátummal Romániához csatolt partiumi Biharfélegyháza-Ágostmajorban látta meg a napvilágot 1916. szeptember 2-án. Hajdúböszörményben érettségizett a helyi főgimnáziumban, majd Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait történelem-latin szakon. 1939-től a Magyar Országos Levéltárban volt gyakornok, itt szerzett levéltárosi szakképesítést, és kötelezte el magát a levéltárügy mellett. A Levéltári Közlemények 1940-1941. évi kötetében jelent meg első írása Az erdélyi szász levéltárügy két évtizede címmel. Tehetsége az egyetemen, ahol Mályusz Elemér tanítványa volt, nagyon hamar kiviláglott. 1940-ben megvédte Bihar megye a török pusztítás előtt című doktori disszertációját, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Kőrösy Flóradíjjal jutalmazott. Az Országos Levéltárból 1941-ben, a bécsi döntést követően Kolozsvárra került, ahol az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának munkatársa, később vezetője (1950-ig) lett. Kelemen Lajos főigazgató mellett, aki komoly hatást gyakorolt a fiatal tudósra, mind jobban elmélyedt az erdélyi levéltári anyag ismeretében. 1942-ben tanulmányt publikált az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára múltjáról és feladatairól, két évvel később önálló sorozatot indított, melynek első darabja a torockószentgyörgyi Thoroczkay család levéltárának ismertetése volt. A második világháború befejezését követő hónapokban elévülhetetlen érdemeket szerzett a gazda nélkül maradt, végveszélybe került városi és családi levéltárak megmentésében, összegyűjtésében. Forráskiadói munkásságának első eredményeként megjelentette a gyalui vártartomány urbáriumait (1944). Fő kutatási területe ez időtől az erdélyi középkori és kora újkori művelődés-, igazgatás-, gazdaság- és településtörténet lett, de tudományos tevékenysége érintette a legkülönfélébb segédtudományokat is. Nem volt véletlen, hogy a fiatal tudóst meghívták oktatni a helyi Ferenc József Egyetemre, ahol nemzedékeken át a mai napig ható oktató munkája kibontakozhatott. A háború után az immár Bolyai, majd Babes-Bólyai Egyetemen folytatta munkásságát, 1947-1981 Levéltári Közlemények, 79. (2008) 399-400.