Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - In memoriam - Jakó Zsigmond (1916-2008) 399

In memóriám között professzorként a történelmi segédtudományokat és egyetemes történetet tanított. Az egyetem mellett 1949-től 1981. évi nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézete munkatársa is volt. Elvitathatatlan tekintélyét jelzi, hogy a második világháború utáni Romániában is tisztelet övezte tudását. Ezt mutatta, hogy 1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagjává választották. 1986-ban a Magyar Történelmi Társulat, 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. Amikor a román pártállam bukását követően újjászületett a nagy múltú Erdélyi Múzeum-Egyesület, akkor 1990 és 1994 között ő töltötte be annak elnöki posztját és e minőségében óriási erőfeszítéseket tett az egyesület korábbi jogállásának visszaállításáért, vagyona visszaszerzéséért. Kitüntetések, elismerések sora igyekezett pótolni az előző évtizedek mulasztásait. 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, 1990-től ő volt a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedig tiszteletbeli doktorává avatta. 1991-ben a Lotz János-emlékérmet és a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet vehette át, 1995-ben Kemény Zsigmond-díjjal és a Kriterion-koszorúval, egy évvel később, 1996-ben Széchenyidíjjal ismerték el munkásságát. 2005-ben a Magyar Örökség-díjjal beírták őt a nemzet aranykönyvébe. Mindennél többet, a szakma elismerését fejezte ki, amikor 1986-ban a müncheni magyar intézet — Jakó Zsigmond és Szabó T. Attila tiszteletére — hazai és külföldi tisztelőik, pályatársaik írásaiból két testes kötetet bocsátott ki. Egy évtizeddel később Kolozsváron, a 80. születésnapra magyar és román pályatársai állítottak össze újabb impozáns kötetet. Az évek múlásával Jakó Zsigmond munkakedve semmit sem csökkent, sőt kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy 1990-től jelentek meg újabb alapvető munkái. 1990-ben rendezte sajtó alá munkásságának egyik talpkövét: a kolozsmonostori konvent 1289-1556 közötti időkből megmaradt jegyzőkönyveit, majd 1997-ben látott napvilágot talán legnagyobb vállalkozása, a középkori Erdély teljes forrásanyagát feldolgozó Erdélyi Okmánytár első kötete. Inspirálója volt az erdélyi fejedelmi (királyi) könyvek feldolgozásának. Az okmánytár második kötete 2004-ben immár a Magyar Országos Levéltár kiadásában jelent meg: ez is jelezte, hogy a levéltárat kutatóként évtizedeken át látogató Jakó Zsigmond milyen szoros kapcsolatot ápolt egykori munkahelyével. A sors igazságtalansága, hogy az Erdélyi Okmánytárnak éppen az ő közreműködésükkel elkészült, immár nyomdakész, harmadik kötetének megjelenését nem érhette meg. Ám, ami a legfontosabb volt számára, ezekben a munkákban ismét tanítványok vették körül, akik minden bizonnyal folytatói lesznek Jakó professzor munkásságának. Jakó Zsigmond halálával a háború előtti tudós generáció utolsó tagja távozott közülünk. Földi porhüvelyét a kolozsvári házsongárdi temető hantjai takarják, de szelleme egyformán jelen van a Szamos és a Duna partján. Gecsényi Lajos 400