Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - TÓTH IMRE: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922-1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között. Sopron, 2006. (Dissertationes Soproniensis, 2.) 272 o. (Ismerteti: ÓLMOSI ZOLTÁN) 333

Irodalom hanem az egész német nép zárt sorokban áll Burgenland mögött." Löbe szavai után „az egész német külpolitika nagyobb előzékenységet mutatott Magyarországgal szemben, és nagyobb figyelmet fordított a magyar érzelmek tiszteletben tartására Burgenland ügyében." Bár a hatalomra jutó náci vezetés tett bizonyos, a magyar kormányzat számára kedvezőnek tűnő utalásokat, az Anschluss szándékának mind nyilvánvalóbbá válásával az Ausztriához került nyugat-magyarországi területek visszatérésének ügye háttérbe szorult. Viszont a hazai németség felé irányuló birodalmi propaganda nem elhanyagolható figyelmet szentelt, a nyugat-dunántúli részek, így Sopron megszerzésének. Az alldeutsch agitáció természetszerűleg zavarta a magyar kormányt, így a nácik egy ideig visszafogták akcióikat. Viszont az Anschluss után a német kormány képviselője nyomatékosította magyar partnerei számára, hogy Hitler a határt véglegesnek tekinti, és nem kíván nyugatdunántúli magyar területeket sem megszerezni. Érdekes mozzanat, hogy a zömmel német anyanyelvű terület lakosságának „burgenlandisága" nem vonta maga után az osztrák öntudat kifejlődését, azaz ezekben az évtizedekben a tartomány nem vált Ausztria szerves részévé. (Ez persze erősíthette a magyar revíziós gondolatot is.) A nácikhoz hű, illetve a pángermán nézeten lévők nagy aránya, továbbá az, hogy az Anschlusst követő „népszavazáson" a túlnyomó többség a német birodalomhoz való csatlakozás mellett döntött, ugyancsak ezt jelzi. A szerző utal arra is, hogy a dél-burgenlandi protestáns magyarság zöme szintén az Anschluss mellett tette le a voksot, ami az ugyancsak protestáns Németországnak szólt. Ebben egyúttal kifejeződött a klerikális — és ekkor már hivatásrendi — osztrák állammal szembeni bizalmatlanság. Ismeretes, Ausztria bekebelezése Burgenland tartomány megszüntetését is magával hozta, a területet két szomszédos Gau között osztották fel. Bár a szerző, mint már esett róla szó, a kötet kiindulópontjaként a soproni népszavazás utáni időszakot határozta meg, időről-időre kénytelen visszatérni a „kályhához", hiszen a város '20-as évekbeli története nagymértékben ehhez az eseményhez kötődik. Azzal ugyanis, hogy Sopron a szavazás eredményeként Magyarország része maradt, gazdasági értelemben csonka településsé vált. Évekig a pangás volt a jellemző a városra, amit osztrák oldalon ki is használták, mondván, hogy a magyar kormány magára hagyta a várost. Ez persze csak részben igaz, hiszen a soproni választókörzetben a kormánypárt színeiben indulni kívánó Klebelsberg Kuno gróf javaslatára a kormány elfogadta, hogy export marhapiacot létesítsenek Sopronban. Kedvező vámtarifa módosításokra, egyes behozatali és kiviteli vámok feloldására is sor került, és a város állatvásárjogot kapott. A magyar kormányzat a fent említettek ellenére némiképp mégis elfelejtette Sopront, azonban arról az objektív tényről sem felejtkezhetünk el, hogy az egész magyar gazdaság szétzilált helyzetben volt a '20-as évek elején. Ezt csak tetézte, hogy a határ szélére szorított megyeszékhely zömmel elveszítette gazdasági vonzáskörzetét, piacát. A határváltozások egyedüli — igaz nem elhanyagolható 335