Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - TÓTH IMRE: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922-1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között. Sopron, 2006. (Dissertationes Soproniensis, 2.) 272 o. (Ismerteti: ÓLMOSI ZOLTÁN) 333

Irodalom jótéteménye — a Selmecbányái Bánya- és Erdőmérnöki Akadémia átköltöztetése volt 1919-ben. A főiskola, amellett, hogy a város oktatási-kulturális súlyát növelte, politikai tényezővé vált, ami már a népszavazás eredményében is megmutatkozott. A kormányzat „elfelejtésében" ugyancsak fontos mozzanat, hogy — a szociáldemokráciának nagyon fontos szerepe volt a soproni népszavazás eredményében — az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon Klebelsberg vereséget szenvedett a szociáldemokrata Hébelt Edével szemben. Ráadásul a városban az SZDP sokkal szabadabban működhetett ezekben az években, mint az ország más területein. A kötet érdeme az az elfogultságtól mentes kép, amit a több mint húsz évig hivatalát megőrző Thurner Mihály polgármesterről kapunk, „akinek elévülhetetlen érdemei voltak a magyar siker elérésében". Emiatt már a népszavazás idején kivívta az osztrák sajtó haragját, amelyek zömmel eltúlzottak voltak, bár némely lépésével a polgármester tényleg okot adott e támadásokra. Nem vitatható azonban, hogy tevékenysége meghatározó volt a város fejlődésében, és az 1920-as évek végére — bár a gazdasági válság megszakította a folyamatot — a város talpra tudott állni. Sajnálatos, hogy Thurner a második világháború után 1952-ben bekövetkezett haláláig mellőzötten és szegénységben élt, és csak a késői utókor emlékezett meg reálisan tevékenységéről. A szerző szakszerű, de olvasmányos stílussal írta meg könyvét, ez pedig ékes bizonyítéka annak, hogy a szakszerűség és az olvasmányosság nem egymást kizáró kategóriák, amit egyes, korábbi korszakokkal foglalkozó történészkörök vallanak. Tóth Imre láthatóan törekedett arra, hogy írását ne csupán néhány bennfentes, „vájtfülű" értse meg. Mindnyájunk számára fontos, hogy mind többen ismerjék meg elfogultság nélkül közelmúltunk jelenünket is érzékenyen érintő eseményeit: e cél elérésében pedig e monográfia fontos lépést jelent. Csupán apró kötözködésként jegyzem meg, hogy a köteten néha átüt a szerző „németes" műveltsége, amikor néhány, a magyar fülnek bántó, ámde az újságírói zsargonban széles körben elterjedt kifejezés használ (pl. a habén átferdítéseként a bír, bírni, vagy a betudható szavakat). Esetenként zavaróak a nyomdahibák is, ám számuk nem haladja meg a tudományos kiadványoknál „szokásos" átlagot. A kötetet gazdag irodalomjegyzék egészíti ki, de a forrásokkal kapcsolatban a szerző már munkája elején egy orientáló összefoglalóval igazítja el az olvasót. Csupán egy „műre" hívnám fel a figyelmet, amit a szerző Zadravetz István rövid életrajzánál említ meg, míg az irodalomjegyzéknél nem. Az említett munka Hollós Ervin tendenciózusan elfogult Kik voltak, mit akartak című kiadványa — erről talán nem kellett volna róla említést tenni. A mellékletek különösen jól segítik az addig olvasottak jobb megértését: a korszak és a régió jelentősebb szereplőinek rövid életrajzai korrekten igazítják el az olvasót. A rövidítések jegyzéke és a névmutató úgyszintén hasznos segítség, ha az érdeklődő csupán a mű egyes konkrét részei iránt érdeklődik vagy bizo336