Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - TÓTH IMRE: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922-1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között. Sopron, 2006. (Dissertationes Soproniensis, 2.) 272 o. (Ismerteti: ÓLMOSI ZOLTÁN) 333

Irodalom oldalon pedig Sopron „elvesztése" okozott csalódást. A határ nem követett (észak-déli irányú folyók híján nem is követhetett) semmilyen természetes vonalat, ugyanakkor az etnikai szempontok sem játszottak döntő szerepet. E viták ellenére Ausztria és Magyarország viszonya, összehasonlítva a többi, hazánkkal határos állammal, általában is sokkal kedvezőbben alakult. Burgenland és Sopron hovatartozásának kérdése azonban mindvégig viták középpontjában állt, amit a szerző a középpontba helyezve elemez. Emiatt persze időnként az olvasóban az az érzés keletkezhet, mintha a magyar külpolitikának és — főként Hitler hatalomra jutása után, illetve az Anschluss közeledtével — a magyar-német kapcsolatoknak ez lett volna a központi kérdése. Kevéssé érezhető, hogy a magyar kormány revíziós politikájában a többi elcsatolt terület mellett Burgenland alárendelt szerepet játszott. A gazdasági tényezők sokkal inkább meghatározták a két állam viszonyát, hiszen — mint arra a szerző külön felhívja a figyelmet — Ausztria Magyarország legfontosabb gazdasági partnere volt a tárgyalt időszakban. Emiatt — legalábbis a kormányzati nyilvánosság szintjén — kerülték a nyílt konfrontációt, az összecsapásokat meghagyták a helyi „politikusoknak" és a sajtónak. Ez az apró megjegyzés azonban nem von le semmit a monográfia értékéből, hiszen Sopron szimbolikája, a civitas fidelissima az egész korszak meghatározó élményének számított. A város Magyarországhoz tartozása ezekben az évtizedekben a militáns osztrákok számára mindig fájó tüske maradt, hiszen Sopront az amúgy mesterségesen kialakított tartomány természetes fővárosának tekintették. Az 1921. január 25-én született ún. Burgenland-törvény l.§-a a tartomány székhelyéül szintén Sopront (Oedenburg) jelölte meg. Nem véletlen tehát, hogy Burgenlandnak az 1921. decemberi népszavazás után évekig nem volt „fővárosa", és miután eldöntötték, hogy Kismarton (Eisenstadt) legyen a tartomány székhelye, akkor sem a többi hasonló státuszú város elnevezését — Landeshaupstadt/ tartományi főváros —, hanem az ideiglenességet tükröző Sitz der Landesregierungot (tartományi kormány székhelye) használták. Ausztriának — a kettős szorítás okán — Burgenland mindig is fontosabb volt, mint Magyarországnak, amely területének kétharmadát elveszítette, figyelme pedig inkább e nagyobb területi egységek felé fordult. Mindezzel együtt a tartomány léte az '50-es évekig vitatott volt, amelyben nem elsősorban az osztrák belpolitika közigazgatási elképzelései voltak a döntőek, hanem változó intenzitással — egészen az Anschlussig — a német birodalom időnként eltérő véleményei. Ezekben általában a német-magyar viszony, Ausztria önállósága, illetve bekebelezése volt a lényegi mozzanat. Burgenland és a Magyarországon maradt, eredetileg német többségi területek hovatartozása természetszerűleg e hármas viszonynak alárendelten jelentkezett, amelyet „kár lenne bolygatni". A német politika — legalábbis Hitler hatalomra jutásáig — csak ritkán engedte meg magának a nyílt, legfelső szintű állásfoglalást. Ilyen kivétel volt Paul Löbenek, a Reichstag elnökének a burgenlandi Savanyúkúton elhangzott nyilatkozata 1928-ban, amelyben kijelentette, hogy „nem csupán Német-Ausztria, 334