Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - TÓTH IMRE: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922-1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között. Sopron, 2006. (Dissertationes Soproniensis, 2.) 272 o. (Ismerteti: ÓLMOSI ZOLTÁN) 333

Irodalom TÓTH IMRE A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI KÉRDÉS, 1922-1939. DIPLOMÁCIA ÉS HELYI POLITIKA A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT Sopron, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, 2006. (Dissertationes Soproniensis, 2.) 272 o. Örömmel és érdeklődéssel vettem kézbe Tóth Imre kötetét, hiszen a Horthykorszak történetét feldolgozó művek sora egy olyan igényes művel gazdagodott, amelyre méltán tekinthet elismeréssel a történész szakma. A hajdani — meglehetősen vegyes etnikai összetételű, részben német többségű — Nyugat Magyarország sorsa, amelyet az első világháború utáni békediktátumok kettévágtak, a hosszan elhúzódó területi viták miatt mindig is a történeti érdeklődés homlokterében állt. Mivel az 1921. decemberi soproni népszavazással lezáruló időszakot többen is elemezték, ezért a szerző a szerző az 1922. évvel jelölte meg témája kifejtésének kezdőpontját. Természetesen a kötet az előzményekre is kitér, azonban csak annyira, amennyire az szükséges a későbbi történések megértéséhez. A végpont meghatározásánál kézenfekvőnek látszott az Anschluss, azaz Ausztria beolvasztása a német birodalomba. A szerző azonban némileg későbbre helyezte a befejezés határnapját, mivel „a nyugatmagyarországi kérdés egy ideig még foglalkoztatta az érintett kormányokat és természetesen az érintett lakosságot. Ebben a legmarkánsabb változást 1939 ősze hozta. [...] A háború sodrában a területi kérdések elvesztették jelentőségüket." Tóth Imre tehát munkája elején kijelölte azt az utat, amelyen haladni kívánt, és ehhez következetesen ragaszkodott is, nem kanyarodott el különféle mellékutak irányába. A monográfia elején a szerző — mintegy indításként — ugyanilyen következetességgel körülhatárolja, hogy mit takar a Nyugat-Magyarország fogalom: „A 20. század elején a terület Német-Ausztriához csatolásának hívei kezdték el használni a térség etnikai jellegét jobban kifejező Német-Nyugatmagyarország (Deutschwest-ungarn) elnevezést." A terület demográfiailag, néprajzilag, természet-földrajzilag is heterogén volt, ezért a történelem folyamán csak az egyes kisebb összetartozó egységeknek alakult ki nevük (pl. Szigetköz, Rábaköz, Fertőmellék, Lajtaköz, Hanság, Felső-Őrség stb.). A szerző a különböző rövid életű elnevezésekről (Heinzenland, Vier- és Dreiburgenland) is említést tesz, és az eddig említetteket erősíti meg azzal, hogy miért a német Burgenland elnevezés honosodott meg, nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is. „Ennek oka talán éppen az, hogy a térség — ellentétben Felső-Magyarországgal, a későbbi Felvidékkel, Erdéllyel, Vajdasággal stb. — soha nem alkotott történeti egységet, ezért addig önálló elnevezéssel sem rendelkezett." A terület kettévágása folyamatos polémiákat okozott mindkét országban, hiszen egyikük sem volt megelégedve az új határvonallal: a nemzeti érzelmű magyarországi köröket az elvesztett területek zavarták, ugyanakkor az osztrák 333