Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Dézsmabérlet, hadellátás, katonaállítás. A Rákóczi-szabadságharc hétköznapjai a „tót Impériumban". (Egy magángyűjtemény dokumentumai: 1692, 1704-1706.) Közreadja és a bevezetőt írta: BÁNKÚTI IMRE. Budapest, 2007. 202 o. (Ismerteti: LACZLAVIK GYÖRGY) 327

Irodalom DÉZSMABÉRLET, HADELLÁTÁS, KATONAÁLLÍTÁS. A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC HÉTKÖZNAPJAI A „TÓT IMPÉRIUMBAN". (EGY MAGÁNGYŰJTEMÉNY DOKUMENTUMAI: 1692,1704-1706) Közreadja és a bevezetőt írta: BÁNKÚTI IMRE. Budapest, Balassi Bálint Kulturális Intézet, 2007. (Lymbus kötetek, 2.) 202 o. „Rendhagyó kötetet vesz kezébe az olvasó és a történész" — írja Bánkúti Imre a kötet bevezetésében — „egy magángyűjtő birtokában lévő dokumentumokat a Rákóczi-szabadságharc éveiből". Dobák Gézáról van szó, akinek gyűjteményéből az itt közölt 105 darab — 102-ig sorszámozott — dokumentum java része származik. A közölt iratok egy kisebb hányada a Honterus Antikvárium 43. (5., 29., 39., 49., 54. és 93. sz. iratok), illetve 47. (42. sz. irat) aukcióján került kalapács alá, s így különböző magángyűjtemények tulajdonába, tárgyuk és vélhető provenienciájuk alapján azonban ezek az iratok is szorosan kapcsolódnak a Dobák Géza gyűjteményében lévő kuruc-kori dokumentumokhoz, ezért szerepelnek ebben a forráskiadványban. A kötetben kiadott dokumentumok a Rákóczi-szabadságharc fő bázisát képező, a megyei közéletben vezető szerepet játszó közép- és kisbirtokos nemesség hétköznapi tevékenységét, életmódját mutatják be, földrajzilag pedig a kevéssé forrásgazdag Vág-vidéki vármegyék jórészt szlováklakta területére, a korabeli forrásokban gyakran „tót Impériumként" emlegetett régióra vonatkoznak. Az iratok nem emlékezetes hadi vagy politikai eseményekről, hanem dézsmabérleti ügyekről (a 36. sz. irat pl. a Pozsony vármegyei Binóc halastavainak bérletéről), a jobbágyság szolgáltatásairól, hadellátási terhekről, építkezésekről szólnak. A helyi nemesség kétnyelvűségére is fény derül (pl. 63. sz. levél). Az iratok közlése során Bánkúti Imre a latin szöveget a Lymbus szabályzatának megfelelően

8 a humanista helyesíráshoz közelítette, a magyar nyelvű dokumentumok esetén azonban inkább az eredeti írásmódot követte. A korabeli írásmód sajátosságainak megtartását elsősorban a nyelvi közeg indokolta, számos levél szövegében volt tetten érhető ugyanis írójának szlovák anyanyelve vagy legalábbis a szlovák és magyar nyelv egymás melletti használata. Néhány esetben (pl. No. 14/a., 96., 102.) a női íráskultúra bemutatása miatt ragaszkodott a kiadó a betűhívséghez. A szlovák nyelvű iratok átírásában Tarján Bence, a források összeolvasásában pedig Mészáros Kálmán volt Bánkúti Imre segítségére. A szerkesztői munkálatokat Kerekes Dóra és Nyerges Judit végezte. Az iratok személyi vonatkozása is jelentős. Szinte valamennyi közvetlenül vagy közvetve Labsánszky Jánoshoz (1651-1713) kapcsolódik, aki Árva és Trencsén megyei birtokos család tagja volt. Labsánszky János apja, János és annak 8 Vö. Lymbus köteteket 2003-tól, illetve ERDÉLYI, 2005. 327