Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Dézsmabérlet, hadellátás, katonaállítás. A Rákóczi-szabadságharc hétköznapjai a „tót Impériumban". (Egy magángyűjtemény dokumentumai: 1692, 1704-1706.) Közreadja és a bevezetőt írta: BÁNKÚTI IMRE. Budapest, 2007. 202 o. (Ismerteti: LACZLAVIK GYÖRGY) 327

Irodalom testvérei, Kristóf és Márton 1651. szeptember 25-én kaptak címereslevelet.

9 Ifj. Labsánszky János Trencsén megye hites jegyzője, 1705-ben az Udvari Tanács tagja, Trencsén, Árva, Nyitra, Liptó, Bars, Turóc, Zólyom és Pozsony megyékben a dézsmabérletek főadminisztrátora, a szécsényi országgyűléstől szenátor, 1706tól a szenátusi kancellária igazgatója.

10 Mindez azt jelenti, hogy a fejedelem bizalmas embere, közeli munkatársa volt. Hogyan, miért jutott erre a rangra, nem tudjuk, talán Bercsényi révén, hiszen a főgenerális ezen a tájon is tekintélyes birtokokkal rendelkezett. A levélírók közül is számosan vettek részt a szabadságharcban: pl. Prileszky Pál az Udvari, majd a Gazdasági Tanács tagja, Pyber László címzetes püspök és szenátor, Tersztyánszky György Trencsén vármegye alispánja, Viszlay András kuruc kaptány, Sándor Albert Nyitra vármegye alispánja, Bangya János valamelyik fiscalis birtok tiszttartója volt stb. Noha az iratok provenienciája ma már nehezen volna pontosan megállapítható, többségük nagy valószínűséggel Labsánszky János hagyatékából származik. A Labsánszky család iratainak egy jelentős része ma a Magyar Országos Levéltárban található a Motesiczky család levéltárán (P 506) belül (III. sorozat. Tom. 3. Fasc. 27-35.). Ezek azonban túlnyomórészt a család Korlátkőy Labsánszky ágára vonatkoznak. Ifj. Labsánszky János unokatestvére, id. Labsánszky János — kettejük megkülönböztetése időnként problémát okozhat — ugyanis 1688-ban engedélyt kért az uralkodótól a Korláthkőy név viselésére. I. Lipót 1688. január 4-én, Pozsonyban kelt oklevelével engedélyezte, hogy a kérelmező fiai, György és László nevüket Labsi Korláthkőyre változtassák, és a fiágon 1546-ban (és nem 1526-ban) kihalt Korláthkővi család

11 címerét egyesítsék a Labsánszky-címerrel. (P 506 Tom. 3. Fasc. 21. No. 10.). Az ismertetés végén szeretném felhívni a kutatók figyelmét a darabjaira hullott Labsánszky-levéltár iratait érintő, kötetünkkel is szorosan összefüggő új fejleményre: A Magyar Országos Levéltár 2007 tavaszán 23 darab ifj. Labsánszky János hagyatékához tartozó iratot vásárolt. Ezek nagy része (7 darab kivételével) kiadásban szerepel a fent ismertetett kötet lapjain. Ez a tény egyúttal azt is jelenti, hogy a könyv bevezetőjében, illetve ismertetésünk elején jelzett iratokon túl ezek a darabok sem tartoznak a könyv gerincét képező magángyűjteményhez. Dobák Géza vagy meg sem vásárolta a teljes irategyüttest, vagy utóbb túladott azok egy részén, Bánkúti Imre viszont a még egységes hagyatékról készült másolatokból dolgozhatott. (Ez önmagában is bizonyíték a Dobák Géza gyűjteményében lévő és a legújabban közgyűjteménybe került Labsánszky-iratok összetartozására.) A vásárolt leveleket a Magyar Országos Levéltár a Motesiczky család levéltárának lajstromozatlan iratai között helyezte 9 A család genealógiájára: SZLUHA, 2003. 635-636. 10 Életrajzi adatai: HECKENAST, 2005. 259. 11 Korlátkövi Zsigmond 1546. évi halálával halt ki a család fiága. A Körlátkövi család birtokainak jelentős részére, így Berencsre is - már Zsigmond életében - Korlátkövi Péter Erzsébet nevű lányának férje, Nyáry Ferenc tette rá a kezét, majd az ő halálával szétforgácsolódott a Nyáryrokonság, valamint a Korlátkövi leányágak családjainak kezei között. Vö. NEUMANN, 2007. 236 p. 328