Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - HEGYI KLÁRA: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007. 1632 o.(Ismerteti: Sz. SIMON ÉVA) 319

Irodalom A szerző itt, a várkatonaságról szóló fejezet harmadik alfejezetében ad választ a munka legfontosabb kérdésére: a feldolgozott források alapján több időmetszetben határozza meg a hódoltság várkatonaságának összlétszámát. Számításai szerint a teljes várrendszer tekintetében ez az adat a 16. század végi mintegy 20 000 főről a 17. század második felére kb. 24 000 főre növekedett. Elemzései során kitér a várak fekvésétől függően az őrségek szerkezetében mutatkozó jelentős eltérésekre is. Megállapítása szerint a határon a portyázó lovasok és martalócok, a vizek mellett az azabok és szintén a martalócok léte, míg a belső területen éppen a drága lovasok hiánya volt a jellemző. A negyedik fejezet már mások kutatásaiból közismert és a szerző által újonnan feltárt adatok alapján mutatja be a budai és temesvári kincstár állapotának változását a 16-17. században. A Hegyi Klára által összehasonlító táblázatok segítségével részletesen elemzett folyamatokat itt is csak néhány adat felvillantásával próbálom meg szemléltetni. A határvidéki kincstárak bevételeinek legnagyobb hányadát az egész vizsgált korszakban a végvárak katonaságának zsoldterhei emésztették fel. Budán a kezdeti, erősen deficites időszak után az 1570-es évek végén egy rövid ideig a konszolidáció jelei mutatkoztak. Okai között az adóztatott terület megnövekedése és a régió kereskedelmének újbóli fellendülése mellett a zsold-tímárok kiosztásának új módszere is szerepet játszott. A zsoldterhek előteremtésére szolgáló utóbbi intézkedés takarékossági elemeit (adónövelés, szw/szán-módszer bevezetése, névleges birtokok kiosztása) részletesen vizsgálja a szerző. Ezt követően bemutatja a tizenöt éves háború okozta összeomlást és a háborús költségvetést. Adatai megdöbbentőek. A korábban viszonylag jól jövedelmező, a budai kincstár bevételének mintegy 60%-át adó mukátaák és dzsizje-bevételek 1601-1602ben már csupán 16,4%-ot tettek ki. Miközben a kincstárba a termelésből befolyó jövedelem ily módon csökkent, a saját katonaság által befizetett tételek hányada nőtt. 1602-1603-ban a kincstár által a katonák részére eladott élelmiszerek árából és a szolgálati birtokok után járó illetékek összegéből a bevételek 74%-a származott. Ugyanekkor a zsoldterheknek alig több mint 3%-át fedezte a magyar lakosság termelése. Ez — ahogy Hegyi Klára megállapította — a hódoltsági lakosság teljes kivérzését tükrözi. A mélypont után, 1631-ben már a katonaság zsoldjának újból 27,6%-át biztosította a budai vilajet saját erőből, de területén az egy hánéra eső dzsizje összege ekkor sem érte el a balkáni átlagot. Ugyanekkor a várkatonaság ellátásának új módszere, a „testületi haszonélvezet" (odzsaklik-renászer) vált a takarékosság új eszközévé. Ennek során meghatározott kincstári jövedelmeket, elsősorban mukátaákat a várkatonaság közvetlen felhasználására rendeltek. Később erre a sorsra jutott a szultáni hássz-birtokok jövedelme és a dzsizje is, ezzel a bérleti rendszer minden korábbit meghaladó felvirágzását teremtve meg. Ettől kezdve már nem állt a kincstár érdekében a katonák pontos nyilvántartása. Miután Hegyi Klára bemutatta azt, hogy az oszmán állam hogyan hárította a hadseregfenntartás egyre súlyosabb terhét a saját katonaságára, kitér arra, hogy miként alakultak ennek a rétegnek az életkörülményei a birodalom határvidé323