Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - HEGYI KLÁRA: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007. 1632 o.(Ismerteti: Sz. SIMON ÉVA) 319

Irodalom kén. Megállapítása szerint, miközben az északnyugati végeken szolgáló várvédők nagy részét a balkáni népesség tartotta el, addig az itteni katonaság zsoldja magasabb volt, mint a Balkánon állomásozóké: dél felé haladva a zsold összege egyre csökkent. Az egyes csapatnemek között is jelentős különbségeket tapasztalt. A legjobban a gönüllük elitalakulatait fizetették, a legkevesebb pedig az azaboknak és a portyázó martalócoknak jutott. A várak védelemben betöltött helye és szerepe is meghatározta az ott szolgálók javadalmazását. Talán nem meglepő, hogy a legmagasabb zsoldot a Bécshez legközelebb fekvő Újvárban fizették. A szerző a továbbiakban elemzi a zsoldok reál- és nominálértékének alakulását, és az akcse vásárlóerejének változását sok szemléletes példán keresztül bemutatva a 16. század közepétől egyre fokozódó infláció hatását is. Végezetül több alfejezetet szentel a katonaság válaszreakciójának, a másodfoglalkozások elterjedésének, a fluktuáció vizsgálatának. Fontos megállapítása, hogy az őrségek közel negyed évszázadonként kicserélődtek. A várkatonaság családi állapotáról szinte már szociológiai elemzésbe hajló módon ír. A száraz számadatok alapján élvezetes stílusban festi meg a hatalmas katonatömegben az egyéni érdekeket, az emberi vonásokat. Külön fejezet szól a katonák származásáról, vallásáról és állásvállalásuk okairól. Itt először a régészet és a nyelvészet kutatási eredményei kaptak helyet, amelyek már régóta egybehangzóan állítják a magyarországi „török" népesség jelentős részének balkáni eredetét. Hegyi Klára ezt az állítást a saját, defterek kínálta névtani vizsgálataival megerősíti. Elemzéseit több 16. század közepi, közel ezer-ezerfős minta alapján végezte el. A katonák származási helyeit 10 körzetre osztva határozta meg a különböző területekről érkezettek számarányát és közöttük a muzulmán, illetve keresztény eredetűeket. Vizsgálatainak eredményeként megállapítható, hogy a Magyarországon élő „török" népesség nagyobbik részét kitevő katonaság 90%-a balkáni eredetű volt. Jelentős hányaduk már muszlim születésű, de 15% körül mozgott a keresztény vallásúak aránya is. Elsősorban Macedóniából, Boszniából, Hercegovinából, a Dráva-Száva közéről és a szerb területekről érkeztek. Hegyi Klára a nevek vizsgálata során érdekes megfigyelést tett. Megállapította, hogy a népnévvel jelölt renegátok mindig nyugati keresztények voltak. A defterekben leggyakrabban a magyarok és az albánok fordulnak elő ilyen módon. Az ortodox vallásról tömegesen áttértek esetében ez nem volt jellemző. Ennek okát a hosszantartó együttélésben látja, ami miatt a török szemlélet a vallásválást természetesnek vette, ezért nem tartotta érdemesnek megjegyezni az ortodoxiából áttért katona etnikumát sem. Az első kötet utolsó fejezete a balkáni népesség azon félkatonai parasztszervezeteiről szól, amelyek tagjai adómentesség ellenében felváltva katonáskodtak. Először anatóliai gyökereiket és Balkánon is megjelenő szervezeteiket (jaják, müszellemek, jürükök, akindzsik, derbendzsik, vojnukok, martalócok, vlahok) tekinti át a szerző, majd pedig a tőle megszokott alapossággal foglalkozik a budai vilajetben is megjelenő csoportokkal. Találkozhatunk velük Baranyában, Bácskában, So324