Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - PROHÁSZKA PÉTER: Kincsek a levéltárból. Budapest, 2008. 128 o. (Ismerteti: MESTERHÁZY KÁROLY) 301

PROHÁSZKA PÉTER KINCSEK A LEVÉLTÁRBÓL II. TANULMÁNYOK EURÓPA KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI RÉGÉSZETÉHEZ (SCHÁTZE AUS DEN ARCHÍVEN II. BEITRÁGE ZUR FRÜHVÖLKERWANDERUNGSZEITLICHEN ARCHÁOLOGIE EUROPAS) Budapest, Martin Opitz Kiadó, 2008.128 o. Tapasztalatból minden régész tudja, hogy az elhunyt kollégák után néha nagyon terjedelmes hagyaték marad: adatgyűjtések bizonyos témákhoz, félkész vagy éppenséggel teljesen elkészült kéziratok, rajzok, fényképek, feldolgozatlan ásatások dokumentációi stb. Az ilyen kéziratban maradt anyagok aztán sokfelé szóródhatnak szét, különböző múzeumok adattáraiba, levéltárakba, könyvtárak kéziratgyűjteményeibe kerülhetnek, néha pedig selejtezésre is, ha az örökösök értéktelennek ítélik őket. A hagyatékok felhasználására leginkább feldolgozatlan ásatások vagy leletek esetében van szükség, de ezenkívül is számtalan lehetőség kínálkozik az adatok kiaknázására. A nehezebben megszerezhető adatok egyegy adott tárgyra vagy témára vonatkoznak, és ilyenkor néha eredménytelen is marad kutatásunk. Szerencsésebb a helyzet, ha az „elfekvő" adatokat gyűjtjük össze, és tematikusán vagy más szempont szerint rendezzük el a dokumentumokat. Mindkét rendezőelvet alkalmazta már Prohászka Péter. Előbb egy kötetnyi dokumentumot adott ki különösebb szempont nélkül (Kincsek a levéltárból Schatze aus den Archíven. Bp., 2005), másodjára viszont egy időrendi csomópont, a korai népvándorlás-kor köré csoportosította az adatokat. Ez utóbbi kötet recenziónk tárgya. A kötetbe 8 dolgozatot vett fel, amelyek alapdokumentációját a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában és Éremtárában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dokumentációs részlegében, a Magyar Országos Levéltárban, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, a Hokammerarchivban és a Kunsthistorisches Museumban lelte fel. így nem csak a jelenlegi Magyarországra talált adatokat, hanem Milánótól Bécsen át Moldváig az Osztrák-Magyar Monarchia területéről is gyűjtött eddig fel nem használt dokumentációkat. A nyolc dolgozatból négy numizmatikai adatokat használ fel. Mindjárt az első kettő a szügyi (Nógrád m.) későcsászárkori kincsleletről, a második dolgozat 32 új solidusról ad híradást, a harmadik egy bukovinai és a negyedik egy itáliai pénzleletről közöl új információkat. A numizmatikai leletek 19. századi gyűjtésének elvei, sőt még később is, jelentősen eltértek a mai szemlélettől. Akkor a gyűjtés fő szempontja a teljes sorozatok kialakítása volt, és eközben a régészeti összefüggések érdektelenek maradtak. A pénzeket néha még a sírleletekből is kiemelték az Éremtárak részére, és ha már volt egy-egy a veretből a gyűjteményben, a további példányokra nem tartottak Levéltári Közlemények, 79. (2008) 301-365.