Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek magyar forradalmárok, köztük Petőfi alakjával. A Két férfiről közzétett ismertetések pedig azt jelzik: az 1940-1950-es évek fordulóján Illyés Gyula Guszevábrázolásának jelentőségével nemcsak a híres író, hanem kritikusai is tisztában voltak... „Történelmi tények" és szépirodalom A Guszev-eset, önmagán túlmutatva, általánosabb érvénnyel is figyelemreméltóan szemlélteti azt, hogy a politikai propaganda céljait — ezúttal: a „szovjetmagyar barátság" történelmi legitimálását és népszerűsítését — szolgáló hamisításban milyen sokféle eszköz együttes alkalmazása szolgálhatja a kitaláció hitelesítését, az akció hatásosságát: több közreműködő összehangolt tevékenysége (Illés Béla és munkatársai); különböző típusú szövegek egyidejű közreadása (cikkek, hitelesítő célzatú lábjegyzetekkel ellátott szépirodalmi mű); soha nem létezett dokumentumokra történő hivatkozás (a minszki perrel kapcsolatos iratok); híres, de már elhunyt személynek a történelmi kutatások előmozdítójaként való feltüntetése (Janka Kupala); a kitalált figurák beillesztése a valóban élt személyek közé (E. Jepticin cikke, analógiaként Rulikowski sorsának ismertetése); vagy egyszerűen annak határozott kinyilvánítása, hogy az eset bemutatója szigorúan ragaszkodott a valósághoz (amint ezt Illés Béla írta válogatott elbeszélései 1950-es és 1951-es kiadásainak előszavában). Az író és munkatársai által gondosan megszerkesztett, az 1940-es évek végén létrejövő magyarországi sztálinista diktatúra legitimációs igényeinek tökéletesen megfelelő, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumán széles körben terjesztett kitalációt, ilyen előzmények után számos író is feldolgozta: nemcsak Illés Béla, hanem Kovai Lőrinc, M. F., a kétszereplős jelenet szerzője, valamint Illyés Gyula. A műveikben különbözőképpen ábrázolt történetet pedig közreadóik többféle eljárással igyekeztek történelmileg hitelesíteni. így alakult ki a fikció megtöbbszöröződésének az a sajátos folyamata, melynek során egy író által kitalált történelmi esetet, amelyet e szerző széles körben terjesztett, sőt egyik szépirodalmi művében (A Guszev-ügy) maga is feldolgozott, mindezek nyomán, ám a saját alkotói elgondolásaik szerint továbbépítve a történetet, más szerzők is ábrázoltak.

101 Ugyanakkor ezen, történelmileg hitelesekként közreadott művek sajátos módon, egyfajta visszahatással, az eset egészének, így Illés Béla Guszevábrázolásainak történelmi hitelességét is erősítették. A fikció e sajátos körforgását azonban már az 1940-1950-es évek fordulóján veszélyeztetni kezdték az esetre vonatkozó történészi kutatások. Jelzi ezt már a 101 L. még általában: CsÁSZTVAI, 1951. 49. Guszev kapitány és társainak szervezkedését, mozgalmuk elfojtását és a résztvevők megbüntetését ábrázolta Theun de Vries 1950-ben megjelent Hoogveraad című regénye is, amelyet 1952-ben Felségsértés címmel Magyarországon is kiadtak. L.: VRIES, 1952. L. ehhez: TABÁK, 2005.139-141., vö. még: VRIES, é. n. 20., 74. Vries regényével kapcsolatban még további tájékozódás szükséges. 237