Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények kézirattól, így fogalmazott: „Egy gorombán erélyes őrmester elveszi [Guszev] kardját, vasraverik."

83 Az új szöveg funkciója az lett, hogy előkészítse Petőfi halálának megjelenítését: ekkor ugyanis „Petőfire az az őrmester emel fegyvert, aki Guszevet elfogta és vasraverte."

84 A „sorsközösség"-et tehát az író végül is nem a párhuzamos bosszúállás-jelenetekkel, az orosz százados és társai kivégzésének ábrázolásával mutatta meg, hanem úgy, hogy az őrmester figurájának felhasználásával, sajátos módon összekapcsolta Guszev és Petőfi alakját és sorsát — ezzel az eljárással a mű előző részeihez képest még inkább hangsúlyozva a kapitány személyének jelentőségét. Az a jelenet, amelyben I. Miklós aláírja Guszev és társai halálos ítéletét, a kézirathoz képest lényeges változtatások nélkül szerepel a publikált szövegben.

85 Két férfi című munkáját 1950 során Illyés önálló kötetként is kiadta,

86 a Csillag hasábjain közölt szöveghez képest tartalmi szempontból többnyire jelentéktelen eltérésekkel. Ám a Guszev százados letartóztatását bemutató rész egy ponton igen figyelemreméltóan különbözik a folyóiratban megjelent szövegtől. A könyvben „Egy gorombán erélyes őrmester elveszi [Guszev] kardját, vasraveri."

87 E szerint nem többen verik vasra a századost, hanem csak az őrmester, akinek figurája, szerepe ezáltal — a Csillagban közölt szöveghez képest — még határozottabban kapcsolja össze a két szabadságharcos: Guszev és Petőfi alakját, az eddig vizsgált írói megoldásokhoz képest még egyértelműbbé téve a „sorsközösség" ábrázolását. (A Két férfi-kötet 1951-es, 2. kiadásánál

88 viszont már nem történtek tartalmi szempontból jelentős szöveg-átalakítások.) A könyv megjelenésének időszakára jellemző, hogy a műről közzétett, fontosabbnak számító ismertetések

89 szinte mindegyike foglalkozott valamiképpen a munka Guszev-ábrázolásával is. Faludy György a Népszava hasábjain közreadott írásában annak jól sikerült voltát hangsúlyozta: „Nagyszerűen elevenedik meg a magyar szabadságért mártírhalált halt Guszev orosz tiszt alakja is" Illyés alkotásában.

90 A Magyar Nemzetben megjelent, a könyvvel foglalkozó cikk szerzője, Bródy Lili azt írta, hogy Illyésnek sikerült érzékeltetnie az „elnyomó" cári rendszerrel szembeforduló Guszev-mozgalom jelentőségét: „élesen válik ki a cári hadseregből az a kis csoport, amely szívvel-lélekkel a szabadság harcosaihoz tartozik s amelynek halálos ítéletét Miklós cár fölényes közönnyel írja alá".

91 A Két férfiről a Köznevelés lapjain publikált kritikájában Lengyel Dénes az „orosz-magyar forradalmár-szabadságharcos sorsközösség" ábrázolására mutatott rá: „A regényben a támadó cári sereg szabadságszerető összeesküvői *> ILLYÉS, 1950/a. V. 40. 84 ILLYÉS, 1950/a. VI. 25. 85 ILLYÉS, 1950/a. VI. 31. 86 ILLYÉS, 1950/ b. 87 ILLYÉS, 1950/b. 126. 88 ILLYÉS, 1951. 89 L. ezekhez: BOTKA-VARGHA, 1982. 620. 90 FALUDY, 1950.4. « BRÓDY, 1950.5. 234