Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények Aztán újra végeláthatatlan menetoszlopok."

76 A két szakaszban észrevehető a párhuzam Petőfi és Guszev alakjának megjelenítésénél: mindketten egy velük szemben jórészt értetlen és ellenséges közegben képviselik, terjesztik „haladó" nézeteiket (bár egymással politikailag-katonailag szemben álló erőknél tevékenykednek): e résznél már tetten érhető az „orosz-magyar forradalmárszabadságharcos sorsközösség" ábrázolása, ami a kézirat további szakaszainál és a mű egyéb szövegváltozatainál is megfigyelhető lesz. A szöveg egyik részlete a szabadságharc érdekében energikusan tevékenykedő, szervező Kossuthot jeleníti meg — az erre következő szakaszban pedig „Nagy gazdasági udvar. Távolabb pihenő orosz katonák. Guszev egy csoport tiszt körében lelkesen magyaráz valamit. — Kapitány Alekszej Ivanovics Guszev! — hangzik egy kiáltás. Guszev rosszat sejtve kilép a csoportból. — Beszkin ezredes ő kegyelmességéhez! Guszev megnyugodva indul. Ahogy az épület mögé ér, fegyveres katonák veszik körül több tiszt intézkedésére. Elveszik kardját, vasraverik. Egy nagyobb szuronyos csoport az előbbi beszélgetés résztvevőit veszi közre, fegyverzi le és veri vasra. Vonuló császári és cári csapatok kivillanó szuronyai a magyar Alföld porfellegeiből. A porból előtűnő katonák és tisztek ugyanazok, akik Guszevet és társait elfogták." A kéziratban a következő szakasz Görgey és tisztjei szabadságharcellenes tevékenységét mutatja be: a tábornok elküldi a harcra jelentkező népfelkelőket; tisztjeivel vendégségbe megy, az ott zajló beszélgetésből pedig az derül ki, hogy Görgey és az orosz tisztek kölcsönösen figyelmességi gesztusokat tesznek egymásnak.

77 A jelenetsor — a műnél már az eddigiekben is megfigyelt koncepció jegyében — érzékelteti a „szabadságharcosok" (Kossuth és hívei, Guszev és társai) és a „szabadságharc-ellenes" erők (Beszkin és a szervezkedőkkel szemben eljáró katonái, Görgey és hívei) tevékenységének lényegében rokon voltát, azt, hogy a katonailag szemben álló csoportok ellentétén túl, szinte „afelett" létezik a „szabadságharcosok" és az „elnyomók" sorsközössége is. Ugyanakkor e jelenetsor már a „szabadságharc-ellenes" erők felülkerekedését ábrázolja. A mű egy további jelenete azt mutatja be, hogy I. Miklós értékeli Paskievics győzelmi jelentését a magyarországi hadjáratról. Az uralkodónál lévő tiszt ugyanakkor tudatja a cárral: „A tisztikar, hallom még Rüdiger gróf is a lázadókkal fraternizált! A legénység lázongott." A jelenet végén a cár „Guszev kapitány és hét társa halálos ítéletét irja alá".

78 E részletben az író hangsúlyozta, hogy a szabadságharcot leverő orosz hadseregben nem kevesen szimpatizáltak a ma76 L. IGYA 14. IV. 132-133. 77 L. IGYA 14. IV. 134-139. 78 L. IGYA 14. IV. 180. Vö. még a következő, a kézirattól az ábrázolás egészének szempontjából nem jelentős vonatkozásokban különböző szövegekkel: MOL XXIX-I-la. 66. d. „Bem és Petőfi. Vázlat". 132., 159., 161-167., 205.; uo. 67. d. „»Petőfi és Bem« 1951." dosszié, 11., 37-43., 78. 232