Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek kor Ferenc József kezet csókol I. Miklós cárnak — e szakaszt követi a Guszev kapitányt és társait ábrázoló első részlet. Az uralkodókat ábrázoló szakasz az ott jelenlévőknek a kézcsók miatti csodálkozásukat kifejező morajlásával zárul, a következő jelenet elején pedig: „A meglepetés előbbi finom ah-hah-ja lovak keserves lihegésévé alakul. A lovak katonai társzekeret húznak; tisztek alatt vánszorognak. Végeláthatatlan menetben vonulnak az orosz seregek, Minszk környékén. Most díszlépésben kell haladniók. Egy kis csapat előkelőség előtt. A ló-lihegés emberek zihálásává alakul. Közelről látjuk a menetelésben kimerült gyalogosokat. Az előkelőségek sorában egy magas termetű polgári ruhás ember hajlongva kezet nyújt egy tábornoknak. A menetben egy öreg huszárkapitány odaszól egy őrmesternek. — Sülne ki a szeme. Az ő hazája, az ő népe ellen hajtanak bennünket, ő meg itt hajbókol! — Ki az, Alekszej Ivánovics? — Egy Zichy gróf. Egy magyar! Hogy sülne le a bőr a képiről, — mondja Guszev kapitány. — Alekszej Ivánovics, mért megyünk mi Magyarországba? — Hogy leverjük a magyar szabadságot, hangzik a keserű, dühödt válasz."

75 A kézcsókot ábrázoló jelenet és a Guszevet bemutató szakasz ellentéte azt hivatott érzékeltetni, hogy a „reakciós" cári hatalommal (amely segíti Ferenc Józsefet, a saját katonáit viszont nem kíméli) szemben igenis voltak a „haladás"-t képviselő magyar törekvésekkel szimpatizáló oroszok. I. Miklós és Guszev kapitány ellentéte mellett ugyanakkor megfigyelhető a hasonlóság Ferenc József és a Zichy gróf alakjánál, tevékenységénél: mindketten hálásak a „reakciós" idegen hatalom segítségéért — az „elnyomók" rokon jellegének megmutatása pedig már előkészíti a műben az „orosz-magyar forradalmár-szabadságharcos sorsközösség" motívumának ábrázolását. Illyés kéziratában Buda 1849-es magyar ostroma idején, az őt ért támadásokra is reagálva, Petőfi, többek között, ezt mondja a körülötte lévőknek: „Egy vezethet győzelemre. S nem csak a magyar szabadság győzelmére; hanem minden elnyomottak diadalára. Az, hogy sikerül-e mellénk állítani a dolgozó szegény népet. A magunkét s aztán a többi országét köröttünk, — az egész világét." Az e szakaszra következő jelenetben láthatók „Egy pillanatra a vonuló orosz seregek. Tábortűz. Gúlába rakott fegyverek. Csoportba ült orosz katonák. Haragosan, s mégis titkolózva beszélnek; ha tiszt közelit, elhallgatnak. De vidáman állnak fel, ahogy Guszev kapitányt pillantják meg. — Nem leszünk magunkban. Egy-két nap és az egész Preobrazsenszki-ezred úgy gondolkodik, mint mi. 75 L. IGYA 14. IV. 102-103. 231