Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek „Kevés lesz, Pjotr Mihajlovics! Száz kellene! Ezer! Tízezer! Millió!"

67 A jelenet e szavakkal zárul. A műsor készítői az orosz katonák méltatásához tehát felhasználták Illés Béla írásait, amelyek segítségével ténylegesen megtörténtként mutatták be a Guszev-esetet — ugyanakkor a jelenetbeli esemény nem szerepel az írónak a százados ügyével foglalkozó munkáiban. További eltérés Illés műveitől az, hogy míg A Guszev-ügy szerint az öregedő százados felismeri: neki már nincs vesztenivalója,

68 ami visszatartaná súlyos döntésétől: a cári intervencióval történő szembefordulástól, a jelenetben Pjotr arra figyelmezteti a fiatal, még csak 24 éves foglyot, hogy igenis van vesztenivalója: gyönyörű és szerető felesége, jó társadalmi pozíciója, megfelelő anyagi viszonyai. Az pedig, hogy mindezek ellenére Guszev elutasítja az árulással megszerezhető uralkodói kegyelmet, a százados elvhűségét mutatja, lemondása az élete értékeiről pedig csak növeli áldozathozatalának nagyságát. A mű címe kapcsolódik a „kivégzések évfordulójához", Guszev utolsó szavaival együtt pedig a szabadságküzdelmekben hozott áldozatokra is utal — amely küzdelmek, éppen a százados szerint, végül is győzedelmeskedni fognak.

69 Ez már előkészíti a műsor következő részét, amelynek bevezetője szerint „1945-ben a dicső Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és megteremtette annak lehetőségét, hogy 1848 félbemaradt munkáját továbbvigyük és befejezzük." A program e szakaszában olvasható a Vörös Hadsereg katonájaként Magyarország „felszabadítás"-ában részt vevő szovjet költő, Leonyid Pervomajszkij méltatása és a műsorban szereplő költeményének felvezetése: „Petőfi szelleme ihlette az itt következő vers megírására, mikor mint Alexej Guszev késői utóda, fegyverrel harcolt népünk szabadságáért." A műsorterv szerint ekkor hangzik el Pervomajszkij Induló című verse, a foglalkozást pedig a Szovjet Hadsereg jubileumi indulójának közös eléneklése zárja le, immár a „haladó erők" végső diadalát ünnepelve: „Örökkön győz e had, legendák hőse vagy, nagy multad emléke tündököl le ránk".

70 A műsor egésze azt volt hivatott kifejezni, hogy az „orosz haladó erők" már a cári „reakció" idején is tevékenykedtek, hatalmas áldozatok árán győztek és győznek, segítségükkel sikerült a magyarságnak megszereznie a szabadságot és befejeznie 1848 művét. A három szépirodalmi mű szerzője tehát a százados és társai esetének ábrázolásához több elemet is felhasznált Illés Béla írásaiból, ugyanakkor e munkákhoz képest mindhárman tovább is építették a történetet, mégpedig — összhang67 Orosz tisztek, 8. 68 L. ehhez a tanulmányom 33. és 36. jegyzetéhez kapcsolódó főszöveg-részeket. 69 A jelenethez kapcsolódó útmutatás szerint: „A jelenetet a Kossuth-köri foglalkozáson két bajtárs adja elő. A párbeszéd díszlet nélkül is érvényesül, de ahol mód van rá, készíttessük el a színpadi utasítás szerinti díszletet." A jelenet díszlete: „kaszárnyai fogda, a szokásos priccsel". L. Orosz tisztek, 8., 4. Az Országos Széchényi Könyvtár P 22.112/3/20. jelzetű példányán, a jelenet szövegében történt kézírásos átalakítások azt valószínűsítik, hogy éppen e példány felhasználásával elő is adták a jelenetet. 70 Orosz tisztek, 8-9., I. még: KOLJICSEV-ALEKSZANDROV, [1949] 229