Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények március 14-i számának hasábjain közzétett cikkében ténylegesen élt történelmi személyekként ábrázolta Guszev kapitányt és az általa vezetett szervezkedés résztvevőit: „Magyarok, szlávok, románok, Oroszországban Alexej Guszev és társai életüket áldozzák, hogy megakadályozzák a cár hadjáratát az európai forradalom ellen, mert tudják, hogy ha a magyar szabadságharc elbukik, akkor az orosz nép számára is kihuny a felszabadulás lehetőségének szikrája."

49 Ez a szöveg történelmileg hitelesíthette az 1948. évi könyvnap alkalmával megjelent Fáklyatáncnak

50 a cikkben megfogalmazottakkal határozottan rokon jellegű Guszevábrázolását. A regény II. kötetében a szerző röviden bemutatta a százados és társainak mozgalmát, letartóztatásukat és kivégzésüket

51 — már abban is eltérve Illés Béla leírásaitól, hogy minderre Szentpéterváron kerül sor. Ugyanakkor a szervezkedés ábrázolásába Kovai, bár átalakítva, de beillesztette Guszev azon kijelentéseit, amelyeket Illés hitelesekként idézett korábbi műveiben: „Az orosz nép érdeke, hogy az elnyomott szláv népek felszabaduljanak a Habsburgok zsarnoksága alól... az orosz nép érdeke, hogy a magyarok függetlenek, szabadok legyenek... a magyarok barátaink lehetnek, de az osztrák soha...! Ha a magyarok felszabadulnak, szabadok lesznek a balkáni népek is."

52 A regényben Guszev szervezkedésük aktuális célját a következőkben jelöli meg: „Az európai forradalom nevében kell cselekednünk... ha kell, feláldozzuk magunkat... Hiszen ha csak egy hónappal késleltetjük az [orosz cári] udvar terveit, a magyarországi hadjáratot, a forradalom kiterjed és legyőzhetetlenné válik..."

53 Ezzel öszszefüggésben, a mozgalom történelmi jelentőségét Kovai ekként értékelte: „Alexej Guszev és hat társa ezernyolcszáznegyvenkilenc májusában [így!] halt meg a bitófán. Heten az összeesküvők közül életfogytiglani száműzetésre ítéltettek. Rövid ideig úgy látszott, mintha semmi sem változott volna az óriás birodalomban, de a már elhatározott hadjárat előkészülete meglassult. A magyar síkságon győzelmesen előretörő forradalmi seregek egy hónapot nyertek, egy hónapot, amely világtörténelmet jelentett."

54 Kovai szerint a szervezkedés egyik kitűzött célját elérte, az orosz katonák önfeláldozása tehát az adott történelmi helyzetben nem volt hiábavaló. Ez az értékelés ugyanakkor határozottan eltér Illés Béla korabeli ábrázolásaitól, azokban ugyanis a mozgalomnak nem volt ilyen célja és ilyen kihatása sem. A Kovai-regény két kötetének elején az olvasható, hogy a mű „a magyar miniszterelnökség centenáris ügyosztálya támogatásával" jelerűk meg,

55 a borítók fülszövegében pedig, többek között, ez: „Régen az 1848-as szabadságharcot gyakran használták fel arra, hogy az orosz nép iránt ellenszenvet keltsenek a 49 KOVAI, 1948/a. 18. 50 L. ehhez: A könyvnap könyvei. Szabad Nép, 1948. június 4. 4. 51 KOVAI, 1948/b. II. köt. 154-161. 52 KOVAI, 1948/b. II. köt. 157. 53 KOVAI, 1948/b. II. köt. 158. 54 KOVAI, 1948/b. II. köt. 161. 55 L. pl. KOVAI, 1948/b. I. köt. 2. 226