Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek a centenáriumi előkészületek idején, 1947 őszén

26 jelentette meg az Országos 48as Ifjúsági Bizottság közreműködésével Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézete. Az elbeszélés részletesen bemutatja Guszev kapitány és alakulatának Oroszországból a magyar hadszíntér felé vezető útját. Az utazás során a százados és több társa úgy dönt, hogy a magyar szabadságharc mellé állnak — ám szervezkedésük lelepleződik, a katonákat Minszkben hadbíróság elé állítják. A per során Guszevet és több társát halálra ítélik, kivégzésük 1849. augusztus 16án zajlik le.

27 Az elbeszélés címadásával — A Guszev-ügy — Illés nem elsősorban a százados személyének, tetteinek bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem az eset egészére: a történetben ugyanis korántsem csak a kapitány, de alakulatának több katonája is rokonszenvezik a szabadságeszmékkel és utasítja el valamiképpen a cári intervenciót — Guszev állásfoglalásának kialakításában és megszilárdulásában nagy szerepük van a velük folytatott beszélgetéseknek. Annak ábrázolásával pedig, hogy a cári beavatkozás helytelenítése és a magyar ügy iránti szimpátia nemcsak néhány tiszt véleménye volt, hanem szélesebb körben elterjedt az intervenciós hadseregben, az író minden bizonnyal igyekezett rokonszenvet ébreszteni az olvasóiban általában az oroszok iránt

28 — feltehetőleg az aktuális „szovjet-magyar barátság" erősítése érdekében is. A novellában Illés részletesebben foglalkozik Guszev alakjával, életpályájának egészével: bemutatja a százados ifjúkorát is: „A pétervári katonaiskolát (hová mint katonatiszt árvája került, ki apjától csak a szegénységet és a cár iránti hűséget örökölte) kitüntetéssel végezte és mert a katonai tudományok mellett néhány nyelvet is megtanult és az a hír járta róla, hogy táncban, hajbókolásban is ritkítja párját, mikor az iskolát elvégezte — az Úr 1820-ik esztendejében — a felséges cár nagykövete magával vitte Bécsbe. Nem volt egészen bizonyos, hogy mi a teendője Guszevnek a nagyköveti udvaron, de abban senki sem kételkedett, hogy a kis hadnagyra fényes jövő vár. Nagy úr lesz belőle."

29 Ám a szegény származású, tehetséges, fiatal tiszt 1822-es magyarországi utazása során jóindulatot tanúsít egy magyar politikai fogoly iránt (az osztrák katonák által kísért, a menetben elesett rabhoz letérdel és saját kulacsából itatja meg), ez pedig véget vet karrierjének. Később „Tizenkét esztendőn át harcolt Guszev a Kaukázusban. Száznál több ütközetben vett részt, hétszer sebesült meg. Hadnagyból főhadnagy lett, főhadnagyból százados. Tovább nem jutott, mert két fegyelmi büntetése volt. Kétszer megbüntették azért, mert »katonához nem méltó lágysággal bánt a cár ellenségeivel«."

30 Guszev azonban nemcsak emberséges (még olyan 26 L. ehhez: A tájékoztatásügyi minisztérium... Uj Szó, 1947. november 16.12. 27 ILLÉS B., [1947] Az elbeszélést részletesebben tárgyalta: KLIMÓ, 2002. 228-229., 294-295. 28 Ezt segíthette elő az az ellentét is, hogy az író által rokonszenvesekként ábrázolt oroszokkal szemben csak egyetlen magyar személy jelenik meg a műben: Zichy gróf, a Habsburg-uralkodó követe — mégpedig rendkívül ellenszenvesnek beállítva. L. ILLÉS B., [1947] 9. 29 ILLÉS B., [1947] 2. 30 ILLÉS B., [1947] 3. 221