Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények esetekben is, amikor ezzel árt saját előmenetelének), hanem — amint erre Illés már az 1945-ös Uj Szó-cikkében rámutatott — olvasott is: „Néhányszáz könyve — orosz és francia könyvek —, ez az egész vagyona", köztük Puskin és Lermontov művei.

31 A „haladó szellemű" irodalom hatására a százados fokozatosan felismeri a különböző népek szabadságmozgalmainak sorsközösségét: „Puskinnak azt a regényét lapozgatta, amit Pugacsev orosz paraszt-királyról írt. Pugacsev a cárnő ellen harcolt. Legyőzték — kivégezték. A nemesek ellen is harcolt és Guszev nemes volt. Sokáig gondolkodott azon, hogy miért nem a cárnővel és a cárnőt szolgáló nemesekkel érez, hanem a lázadóval? [...] Vájjon az a Kossuth, akit a [cári] parancsban hol a sátán cimborájának, hol a sátán papjának neveznek, vájjon az is olyan, mint Pugacsev volt, akit ugyancsak ezekkel a címekkel illettek? Mit akart Pugacsev? És mit akar Kossuth? Pugacsev — Kossuth. Guszev egymás mellé tette a két nevet. Hangzásra cseppet sem hasonlít a két név, de talán a lényeg, a tartalom... — Szabadság. Szabadság. Szabadság!"

32 Az öregedő tiszt ugyanakkor felismeri azt is: „nekem már nincs veszítenivalóm. Ez az igazság!"

33 Ám nemcsak addigi életének döntései vagy olvasmányélményei nyomán fordul szembe Guszev a cári intervencióval, hanem a hadjárat különféle mozzanatainak, eseményeinek hatására is: megtapasztalva azt, hogy a seregben az elöljárók milyen rosszul bánnak alárendeltjeikkel; megfigyelve a katonák viselkedését, beszélgetve velük; egy alkalommal meghallgatva a Habsburg-uralkodó követének, a magyar Zichy grófnak szabadságharc-ellenes kijelentéseit. A minszki per időszakára már véglegesen kialakul a cári intervenciót határozottan elítélő nézetrendszere. A tárgyaláson elmondott beszédének első részeként Illés beépítette novellájába Guszev néhány, az 1945-ös Uj Szó-cikkben is idézett mondatát. A százados e szavait idézőjelbe tette, ám eljárását nem indokolta, így az olvasó nem tudhatta meg, hogy honnan is idézett az író. Az elbeszélésben ábrázolt bírósági tárgyaláson elmondott beszédének második részében Guszev szól arról is, hogy „nemcsak a magyarok és németek között folyik a háború Magyarországon, hanem a szegények és az urak között is. Zichy gróf magyar és a mi segítségünket kéri a magyar nép ellen. Ezt csak úgy lehet megmagyarázni, hogy a magyar urak segítséget kérnek tőlünk ahhoz, hogy továbbra is szolgaságban tarthassák a magyar népet. Az osztrák segíti a magyar urakat, ahogy a magyar urak is segítik az osztrák császárt. De, mert úgy látszik együttvéve is kevesek egy vitéz, szabadságszerető nép akaratával szemben, azt akarják, hogy mi játsszuk a hóhér 3i ILLÉS B., [1947] 3. 32 ILLÉS B., [1947] 6. Az „orosz-magyar szabadságharcos sorsközösség" motívuma figyelhető meg az elbeszélés következő részletében is: „Három napon belül Guszev százados csapatának négy legény mondott búcsút. Megszöktek. A négy szökevény közül kettőt visszahoztak. Guszev sokáig szótlanul nézte a meggyötört, megláncolt fiúkat. Valahogy az jutott eszébe, hogy éppen ilyenek voltak azok a magyarok, akiket a német katonák vittek Bécs felé." (ILLÉS B., [1947] 8.) Guszev ekkor arra az 1822-es eseményre emlékezik, amikor a magyarországi utazása során jóindulatot tanúsított az elesett politikai fogoly iránt — ezért pedig karrierjével fizetett. L. ILLÉS B., [1947] 2-3. 33 ILLÉS B., [1947] 6. 222