Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények den kétséget kizáróan valós történelmi személyekként ábrázolták Guszevet és társait: ezt jól mutatja, hogy e figurák nemcsak több korabeli történettudományi szakkiadványban szerepeltek,

21 hanem az általános iskolák 8. osztálya számára 1948-ban megjelentetett történelemtankönyvben is: „Az orosz seregek nem szívesen harcoltak a magyarok ellen, utálták az osztrákokat. Guszev orosz őrnagyot és tiszttársait ki kellett végeztetni, mert megtagadták az engedelmességet."

22 A Guszev és társai sorsát ismertető mondat ezután olvasható volt az általános iskolai nyolcadikos történelemtankönyv 1949-1951-es kiadásaiban is.

23 A százados és társai „kivégzésének centenáriuma" alkalmából, 1949 augusztusában leplezték le emléktáblájukat Budapesten, a nehézipari minisztérium Sas utcai részén. A Guszev kapitány hőstettét megörökítő bronz domborművet Mikus Sándor készítette, a „mártírok"-at pedig a következő felirat méltatta: „Népünk 1848-49-es szabadságharcával együttharcoló, a cári önkényuralommal szembeforduló mártírhalált halt Guszev százados és társai emlékére állította a Magyar Néphadsereg".

24 1951 őszén, az emléktáblával összefüggésben, a Sas utca új nevet kapott: Guszev utca lett.

25 De nem csak történelmi tárgyú újságcikkek, tankönyvszöveg, emléktábla vagy utcanév örökítette meg Guszev kapitány és társai „hőstetté"-t: az 1940-1950-es évek fordulóján a történet több korabeli szépirodalmi alkotásban is megjelent. Az eset ábrázolását pedig e művek közreadói (nem függetlenül a fentiekben bemutatott méltatásoktól), ha különféle eljárások alkalmazásával is, történelmileg hitelesnek ismerték el... Illés Béla Guszev-elbeszélése(i) Illés Béla sem csak újságcikkeket tett közzé a százados és társai sorsáról: az írónak A Guszev-ügy című novelláját, az eset szépirodalmi feldolgozását első ízben hogy a centenáriumi ünnepségek egyben a szovjet-magyar barátság elmélyülését is szolgálják." L. PSZL 274. f. 21. cs. 71. ő. e. 35., 36. L. még pl. 1848-1948. 96-98. 21 KENYERES, 1948. 490-491. A szerző szerint „A mai Oroszország nem a cár, hanem az Alekszej Guszjevek örökségét vette át, amikor felszabadította Magyarországot." (491.); TRÓCSÁNYI, [1948] 13-15.; VAJDA, 1949. 12-14., 57-58., 64., 66., XII. t. Trócsányi és Vajda mindketten Illés Béla írásait jelölték meg a Guszev-üggyel kapcsolatos információik forrásaiként. 22 KARÁCSONYI, 1948.114. A Guszev és társai történetét bemutató szövegek nemegyszer ellentmondanak egymásnak. így pl. Illés Béla következetesen Guszev századosról (= kapitányról) írt, az itt idézett tankönyvszövegben viszont Guszev rangja: őrnagy. 23 L. az általános iskola 8. osztálya számára megjelentetett történelemtankönyv 1949-1951 közötti kiadásait. 24 L. ehhez pl. A Guszev-emléktábla leleplezése. Szabad Nép, 1949. augusztus 18.11.; A szabadságért folyó harc élén a legyőzhetetlen Szovjetunió halad. Honvédségünk emléktáblát állított Guszev századosnak, a magyar szabadságharc orosz hősének. Néphadsereg, 1949. augusztus 18. 2.; PROHÁSZKA, 2004.194-195. 25 L. erről a Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1951. november 9-i ülésének jegyzőkönyvét: BFL XXIII. 102. a. 46. k. passim.; továbbá: Új utcanevek. Szabad Nép, 1951. november 11. 10. 220