Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények Guszev-esetet.

9 E cikknél nemcsak az hitelesíthette Guszev és társai ábrázolását, hogy a kitalált figurák valós történelmi személyek sorában szerepeltek, hanem a cikk szerzőjének orosz neve is, amely jelezte: az ügyben érintett „külföldi" (itt: a magyar) szerzőkön kívül a „nemzeti" (itt: a szovjet) történetírás képviselője is ténylegesen élt személyeknek tekinti a századost és társait. De nem csupán az Uj Szó hasábjain jelentek meg a Guszev-ügyet bemutató írások: a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Ifjúság című központi hetilapjának 1947. március 14-i számában is olvasható volt egy cikk a százados és társai sorsáról.

10 Ez az ábrázolás indította arra a „köztársaság-ellenes összeesküvés" miatt igencsak nehéz helyzetben lévő Nagy Ferenc-kormány

11 (ekkor ideiglenesen, meghosszabbítással dolgozó) pénzügyminiszterét, Rácz Jenőt, hogy március 20-i levelében a következő javaslattal forduljon a miniszterelnökhöz: „Arra gondoltam, hogy amennyiben a Kisgazdapárt egy gesztust akarna csinálni a szovjet-magyar barátság felé, ezt nem tehetné szebb formában, mint ha akciót indítana aziránt, hogy Guszev százados és társainak a hamvait hozzuk Magyarországra a szabadságharc 100 éves évfordulóján és itt valamilyen diszes helyen helyezzük el, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor a centenárium alkalmából egy reprezentatív magyar küldöttség utazzék ki ottani sirjuk megkoszorúzására. Azt hiszem, ennél méltóbban és stílusosabban nem fejezhetnénk ki Oroszország iránti érzelmeinket." A levélre Nagy Ferenc ráírta: „Meg kell csinálni a koszorúzást",

12 majd a miniszterelnök titkára március 24-én továbbította az anyagot Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszternek, hogy intézkedjék a felsőbb utasításnak megfelelően.

13 Az eset jelzi, hogy a Guszev-ügy túlnőtt a kommunista Illés Béla, valamint munkatársainak körén és egy másik, velük szemben álló politikai erő is igyekezett felhasználni azt, immár saját aktuálpolitikai céljai érdekében, ugyanakkor 1848-1849 közelgő centenáriumának

14 megemlékezései közé illesztve a tervezett méltatást. (S bár egy 1948. februári Uj Szó-cikk arról tudósított, hogy Mihályfi Ernő Moszkvában tárgyal Guszev minszki sírjának magyar küldöttség által történő megkoszorúzásáról,

15 e méltatásra — mivel a százados és társai nem léteztek — nem kerülhetett sor...) Már 1848-1849 centenáriumának előkészületeivel foglalkozott az Uj Szó 1947. október 26-i számában Lévai Béla cikke, amely szerint az illetékesek terve9 JEPTICIN, 1947. 7. A cikk átdolgozott változatát 1. Az orosz és magyar nép történelmi kapcsolatai. Igaz Szó, 1947. április 23. 2. L. még az Uj Szó 1948. március 14-i számának 4. oldalán közzétett idézetsorozatot. 10 Kilenc bitófa a Preobrazsenszky-kaszárnya udvarán. Ifjúság, 1947. március 14. 5. 11 L. ehhez pl. CsiCSERY-RÓNAY-CSERENYEY, 1998., különösen: 304. 12 L. MOL XIX-A-1-o. 11. d. „Propaganda és szervezési tervek" dosszié, sztl. Rácz Jenő levelében tévesen Magyar Ifjúságként adta meg az említett cikket tartalmazó újság címét, a cikket magát pedig mellékelte a levélhez. 13 L. MOL XIX-A-1-o. 11. d. „Propaganda és szervezési tervek" dosszié, sztl. 14 L. erről pl. GERŐ, 1998.; GYARMATI, 1998. 98-106., 136-137.; ERÉNYI, 1998. 41-57. 15 LÉVAI, 1948/a. 7. 218