Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi káptalani gazdaság szervezete a 19. század elején 147

Közlemények személyek, a gazdaság tényleges napi ügyeiről a káptalan alkalmazásában álló világi (szak) emberek, a gazdatisztek döntöttek. A forrásokra visszakanyarodva itt kell külön szólni a Protocolla miscellaneorum sorozatba tartozó 18. kötetről, amely a „kiadott Rendszabások a rátóti Ispányságba, 1812." címet viseli.

14 Ez a kötet szolgált igazi útmutatásként ahhoz, hogyan kell értelmezni a veszprémi uradalom egyes tisztségviselőinek feladatköreit, milyen alá- és fölérendeltségi viszonyok voltak jellemezőek az egyes gazdatisztek között. Ez a rendszabás nyújtotta a legtöbb segítséget a gazdaság struktúrájának rekonstruálásakor, amelynek tapasztalatait a további kötetek adatai elsősorban megerősítették és további példákat biztosítottak ahhoz. A kötet első néhány oldalán arengaszerű elméleti bevezetés található a káptalan gazdaságának működéséről, mely szerint azt a felebaráti szeretetnek kell áthatnia. Ezután következik az egyes gazdatisztek feladatának bemutatása, sorrendben a számvevői, tiszttartói, számtartói, kasznári, pincemesteri, ispáni és erdőmesteri hivatal kötelességei, majd a falusi bírákra és az „árvák atyjára" vonatkozó rendszabások. Mint később látni fogjuk, a felsorolás nem feltétlenül követi a gazdaságbeli hierarchiát, hiszen például az erdőmester feltehetőleg magasabb rangú gazdatiszt volt, mint az ispánok. Más, korabeli nagybirtokstruktúrát tárgyaló összegzésekkel összevetve, a veszprémi káptalan uradalmáról a következők állapíthatók meg. Ellentétben például a váci püspökség, a kalocsai érsekség vagy általában a világi nagybirtokosok birtokaival, a káptalan kollegiális, testületi volta miatt sajátos helyzetben volt. Nem volt ugyanis egyszemélyi felelőse a gazdaságirányításnak; a nagyprépost sokkal inkább volt „első az egyenlők között" a káptalan birtokait illető döntések meghozatala tekintetében, hiszen döntéseiről a káptalannak beszámolt, sokszor azokat a káptalannal együtt hozta meg. Ugyancsak a testület felhatalmazásából és megbízásából működött a 18. század végétől nyomon követhetően a gazdaságirányítás élére, annak legfelső (1.) szintjére kinevezett kanonok, Veszprém esetében a divisor. Az ő szerepének feleltethető meg a törökkor után katonai funkcióitól megszabaduló, egy-egy nagybirtokos valamennyi birtokát, uradalmát összefogó praefectus, akit a 18. század folyamán egyre inkább jószágigazgatónak (bonorum director) neveznek a források. Ugyancsak a legfelső birtokigazgatási szinten volt található a Fiscalatus és a számvevői tisztség is.

15 14 VÉKL PM18. 15 BÁN, 1993. 30-31. Utóbbi kettő itt jogügyigazgatóként illetve rationum exactorként szerepel. A Fiscalatusnak a jogügyigazgatósággal történő azonosítására ld. HORVÁTH F., 1989. 36. Horváth említi még a főpénztárnokot, aki az uradalom pénztárában lévő készpénzkezelésre volt hivatott, azonban ilyen jellegű tisztséggel vagy hivatallal eddig a veszprémi káptalan kapcsán nem találkoztam. A fiscalis tekintetében külön kell választani annak ügyészi és ügyvédi funkcióit. A fiscalis mint ügyész a káptalan úriszékén működött, a káptalan jogainak védelmében. A Fiscalatus keretei között mint ügyvéd járt el; ide egyfelől azok a jogi ügyletek tartozhattak, ahol a káptalan képviseletében idegen peres felekkel szemben képviselte annak jogait, tehát olyan perekben, amelyekben már nem a káptalan bírósága döntött. Másrészt olyan kérdésekben, perekben, öröklési ügyletekben, lopásokban, letelepedési („incolatus") ügyekben is ő járt el a káptalan jobbágyaival szemben, 152