Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmus között feldobja a felületre".

10 De miután felszabadultak ezek az erők, már nem kapják meg a magyar minősítést: „A hazai forradalmi gondolat szélső kilengései nem a közjog és politika, hanem a társadalom, vallás és általános műveltség terén mentek végbe, s itt a jozefinizmusnak bécsi libertinus szelleméből kiindulva, a forradalmi gondolat rövid pályája alatt valóban elképesztő tömegét hozta létre a véleményeknek, melyek immár a magyar talajjal semmi összefüggésben nem voltak/'

11 Mindezt azután vetette papírra Szekfű, hogy Hajnóczy József és Belnay György Alajos eszméit röviden jellemezte, méghozzá oly eszméket, amelyek az 1830-1840-es évek liberális érdekegyesítő elképzeléseit előlegezik meg. Ezek után Martinovics már nem tett mást, mint „a magyar felvilágosodási mozgalmat végső fokán bekapcsolta, nem tényekkel, de frázisaival, hazudozásaival a francia forradalomba, s ezzel azt hosszú évtizedekre kompromittálta. Király és társadalom önvédelmet teljesített, megálljt kiáltva az eszméknek."

12 Ez a kijelentés már az általa elmarasztalt „rendi nacionalizmus" dicsérete is lehetne. Csakhogy ezt a fogalmat ő stagnálás és a modern látszatokkal takarózó rossz konzervativizmus szinonimájaként vezette be a történetírásba, és nem véletlen, hogy a forrásaik révén a történelemmel nagyobb életközelségben élő irodalomtörténészek kezdettől fogva megkérdőjelezték a történelem dinamikáját statikus képletbe szorító rossz fogalom-újjáélesztési törekvéseit. Jellemző, hogy Szekfűt is elragadta saját retorikája, mert a Magyar történeiben Kazinczy Ferenc már-már a feudális nacionalizmus képviselője, a Magyar történet rövid változatában viszont már „egész munkásságával [...] megtámadta [...] a rendi nacionalizmus szellemét". És társaival „a szélesebb körű, igazi nacionális életet készítették elő, nemcsak a nagy költők, Vörösmarty, Petőfi, Arany számára, hanem az államférfiaknak, Széchenyinek, Deáknak, Kossuthnak is."

13 Szekfű fogalomalkotó leleményének terméke „a felvilágosodott rendiség", amely jól érzékelteti a folytonosság és a fejlődés folyamatosságának egyik lehetőségét és útját-módját a rendi világban. És megtalálta a metaforikusnál konkrétabb kifejezésmódot a folyamatosság és megszakítottság dialektikájának érzékeltetésére is: „Szélesebb horizontra azonban kevesen vágyakoznak; az európai felvilágosodásnak leghatékonyabb adagait, a politikai gondolatokat nem hajlandó többé bevenni a vagyonát és előjogait féltő rendiség, úgyhogy a modernebb ideák csak a felszín alatt, látszólag közömbös formában élhetnek. De életük pontosan megfigyelhető, és ezzel bizonyíthatjuk, hogy a XVIII. század felvilágosodásától egyenes vonalban húzódik a változás, a modernizálódás szükségérzete egész a 30-as évek liberális reformnemzedékéhez."

14 10 SZEKFŰ, 1936.11. 11 Uo. 65. 12 Uo. 94. 13 SZEKFŰ, 2002. 252-253., 287. 14 SZEKFŰ, 1936.159. 139