Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

Közlemények sebb egyszersmind legtanulságosabb feladatai közé számítom nyomról nyomra követni mindkét irányban azon eszmék szülemlésének kínos vajúdásait s konkrét tervekké fejlődésük fázisait, melyeknek igéje 48-ban megtestesült. De e nyomkutatás csak akkor teendi a történetiratot az élet mesterévé, ha a történelmi bölcselet művelésével köttetik össze, melynek feladata nem személyekkel bíbelődni ...". Kihívást és ösztönzést jelentett az, hogy Kossuthnak ezt a megnyilatkozását nemcsak hogy nem idézték szakmunkában, de maga Kossuth is furcsa helyet foglal el demokratikus kultúránk hagyományaiban. Jellemző, hogy Bibó István is, amíg nem olvasta Szabad György könyvét (Kossuth politikai pályája. Bp., 1977) inkább csak pletykákból származó külsőségek alapján ítélte meg Kossuthot, bár „történeti igazával" azonosította magát.

3 Miután tehát beleütköztem a Kr. u. a 2000-es évek elején uralkodó interpretációs keretbe, a tervezett Kossuthesszé helyett egy a vita anatómiáját taglaló vitaírással, egy a demokratikus kultúránkat elemző összefoglaló esszével és egy jogbölcselet-történeti tanulmánynyal próbáltam előrelépni, valamint egy készülő Kazinczy- és Berzeviczymonográfiával. Ami a terjedelmet illeti, mentségemre szolgáljon John Locke bölcsessége: „Az igazat megvallva, túl rest vagyok, vagy nagyon sietek, hogy rövidebb legyek." Most viszont, tudom, nincs kegyelem, ezért csak röviden jelzek néhány problémát. Azt viszont még előrebocsátom, hogy eddigi munkáim csupán előtanulmányok. A Kossuth által — idézett levelében — elmarasztalt személyekkel való bíbelődés megnyilvánulásai. Azt hiszem, jobban kell ismernünk az embereket és érzésvilágukat. Mert egyre inkább egyetértek Voegelinnel, hogy „az eszmét nem mint fogalmat kell vizsgálni, hanem mint szimbólumot, amely érzelmekből meríti erejét; az eszme azokkal az érzelmekkel születik és hal el, amelyek artikulálódását elősegítették, és a nagy gondolkodók révén valamely gondolatrendszerbe integrálódik, a racionalitás aszimptotájához közelítve."

4 Nagyszabású magyar eszmetörténet a jövő feladata. Itt és most a nagy probléma az interpretációs keret. Ezt Barta István vázolta fel, amikor klasszikus érvénnyel mutatta be a magyar politikai liberalizmus kezdeti szakaszát. Ő tárta fel, hogy az 1830-as évek elején milyen fordulatot hozott a diétái munkálatok megyei vitája. Barta István elfogadta azt, hogy 1790-től 1849-ig egy korszakról beszélhetünk. De úgy vélte, hogy közben a felvilágosodás és a liberalizmus közötti folyamatosság megszakadt. Ennek oka szerinte az, hogy a magyar jakobinusok eszméi „nem a hazai valóság talajából nőttek ki", hiányzott „a táptalaj", az üldözés miatt „továbbélésük csak szórványos nyomokban mutatható ki Zemplén és Szepes hegyei közt". De „amikor a társadalom viszonyai megértek befogadásukra", akkor „diadalmas erővel" törtek „felszínre".

5 És ennek a szemléletnek a jegyében 1832 szeptemberére tette „az időpontot, vagy legalábbis időszakaszt, amikor Kossuth végleg átlépte a rendi3 Bibó István levele Szabad Györgynek. Bp., 1978. jún. Újhold, 1991. 280-281. 4 VOEGELIN, 1999. 81. 5 BARTA,1963. 336. 136