Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmus között nemesi gondolkodás és a liberális-polgári világszemlélet közti elválasztó vonalat".

6 Ha Barta István ezen álláspontjával vitatkozunk, akkor nem hiszem, hogy a kiváló történész emlékét sértjük. Hiszen teljesítménye egyedülálló, adósai és csodálói vagyunk, hiszen, ami a Kossuth-kutatást illeti, belőle élünk. Ugyanakkor tiszteletet érdemel önkorrekciót tanúsító magatartása is. Barta István kísérletező tudós volt, aki vívódott és küzdött az anyaggal. Innen nagydoktori értekezésének is összetett jellege. A nagy mű három részből áll, amelyből kettő meg is jelent, míg az első, amely az 1825-1827. évi diéta bizottságának operátumaival és azok születésével foglalkozik, kiadatlan. Talán azért is, mert anyaga némileg ellentmond az utóbbi kettőben levont következtetéseknek, még nem jelent meg. Ennek a kiadatlan résznek és természetesen saját tapasztalatai alapján Vörös Károly az 1970-1980-as évek nagy történész vállalkozásában, a tízkötetes Magyarország történetében úgy foglalta össze az 1820-as évek fejleményeit, hogy polémia nélküli polemizált: „Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy az 1790-nel országosan megindult politikai aktivitás [...] a jakobinus mozgalom vérbe fojtásával lezárult. A politikai-társadalmi változás igénye immár elválaszthatatlanná lőn bármely olyan, akár kulturális, akár gazdasági törekvéstől, mely ha csak kevéssé vagy óvatosan is, de a maga területén a fennálló állapotok javítására, modernizálására irányult." Igaz, hogy ezek „alaktalan, szervetlen, nem is mindig tudatos reformigények" voltak. Az 1820-as évek operátumai sem álltak öszsze rendszerbe. De végül is bennük „1830 nyarán legfőbb vonalaiban készen áll [...] a magyarországi fejlődés megoldandó kérdéseinek gyűjteménye, és készek a lehetséges megoldási javaslatok".

7 Azt hiszem, hogy Barta István emlékének és munkájának kijáró tiszteletről akkor teszünk méltó módon tanúságot, ha kiadjuk kiadatlan munkáját, és élve az alkalommal, ezt javaslom a Történelmi Társulatnak. így tudunk egyben a történészvita fölé emelkedve a történelemmel és annak hordozóival dialogizálni, hiszen az igazi vita nem kinyilatkoztatott szólamok ismétlése, hanem dialógus. Mint tudjuk, a történelemben örökké jelen van a folytonosság és a megszakítottság. Hogy a történész miként ragadja meg őket és arányaikat, annak a motivációja szerteágazó, értékrendszerhez, életszemlélethez, továbbá az agy kémiájához, a bennünket mozgató érzelem- és érdekszövevényhez is vezet. Nem véletlen, hogy Vas István úgy irigyelte Szabó Lőrinc vallomását: „Mert te ilyen vagy s ők olyanok / és neki az érdeke más / s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás". (Az Egy álmai) Nem kétséges, történelmünk olykor nincs jó hatással az idegállapotunkra. Kis emberek veszekedése is idegesítő, hát még a nagyoké. Talán valamiféle elhárító mechanizmus hatott, amikor csak munkám vége felé vettem észre, hogy a történetírásunkban oly jellegzetes folytonosságvita a Kelet népe-vitával indult. Széchenyi István ugyanis az ébredés mítoszának jegyében 6 BARTA, 1966.151. 7 VÖRÖS, 1983. 639., 662. 137