Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

MISKOLCZY AMBRUS A FELVILÁGOSODÁS ÉS A LIBERALIZMUS KÖZÖTT. A MODERN MAGYAR DEMOKRATIKUS KULTÚRA „EREDETI JELLEGZETESSÉGEIRŐL", AVAGY KOSSUTH EPERJESEN (ÖNRECENZIÓ?) BETWEEN THE ENLIGHTENMENT AND LIBERALISM. ABOUT "THE ORIGINAL CARACTERISTIC FEATURES" OF HUNGARIAN DEMOCRATIC CULTURE, IN OTHER WORDS KOSSUTH IN EPERJES (SELF CRITICISM?): Examining also his former researches, the author analyses the dialectics of the continuity and discontinuity between the enlightenment and liberalism. The so-called continuity debate is a typical controversial question of the Hungarian and Western historiography: whether the enlightenment turned into liberalism, or the process was broken off in 1795. When we take sides in this issue, we also declare how continuous we consider the Hungarian democratic culture is. How deep and far-reaching we think the historical roots of our culture are. To what extent we have integrated into European development? Therefore, due to the significance of the issue, it is necessary to enumerate and confront the pros and cons of the debate. A címben jelzett munkáimat alkalom, szükség, véletlen és némi tehetetlenség szülte.

1 Hiszen amikor a Kossuth-évben egy hosszabb esszét szerettem volna írni a Kossuth-problémákról, hamar megtorpantam. Megtorpantam akkor, amikor egy oldalban akartam összegezni a felvilágosodás és a liberalizmus közötti folytonosság és megszakítottság dialektikáját. Csakhogy ezzel egész történetírásunk — ideértve a nyugati magyar történészek munkáit is — egyik jellegzetes vitakérdésébe ütköztem bele, az ún. folytonosság-vitába. A vita nem egyszerű presztízs vita. Tétje van. Amikor arról vitázunk, hogy a felvilágosodás folyamatosan átnőtt-e a liberalizmusba vagy sem, mert 1795-ben megszakadt volna a folyamat vagy sem, akkor arról vallunk, hogy mennyire „szerves" jelenségnek ítéljük meg a magyar demokratikus kultúrát? Milyen mélynek és szerteágazónak látjuk demokratikus kultúránk történeti gyökereit? Mennyire integrálódtunk az európai fejlődésbe? És ki tagadná, hogy a múlt megítélése egyben a jövő útjainak a fürkészése is? Múltunk megjelenítése — a történelem tanúsága szerint — a jelenről és a jövőről is szól. Hosszú távú jelenségnek nagyobb a jövője is, mint a pillanat szülte jelenségnek. Ezért, a kérdés jelentősége miatt szükségesnek látszott a vita anatómiája, érvek és ellenérvek felsorakoztatása és szembesítése. Biztatást jelentett az is, hogy Kossuth az 1880-as években milyen ékesszólással vázolta fel a folytonosságot, hangsúlyozva, hogy „1848 [...] már 1790-ben fogamzott."

2 Kossuth egyben kijelölte a feladatot: „Történetírásunk legérdeke1 MISKOLCZY, 2006.151.; MISKOLCZY, 2007/a. 129.; MISKOLCZY, 2007/b. 82. 2 KOSSUTH, 1904.100. Levéltári Közlemények, 79. (2008) 135-146.