Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VITEK GÁBOR: „Sigillum Comitatus Albensis" - „FEJÉR VÁRMEGYE PETSÉTJE". 101

Közlemények privilégiumot.

41 A vármegyei címer használata tehát egyértelműen a vármegyei pecsét alkalmazásával hozható összefüggésbe. Önálló megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csupán a 18. század közepétől van tudomásunk. Használatát ismertségét feltehetően elősegítette az 1802-1812 között felépített vármegyeháza középrizalitja timpanonján elhelyezett — Mancz János szobrász-képfaragó által kimunkált — címerábrázolás is.

42

1. Lipót 1694-ben kelt adománylevele a vármegyei pecsét használatáról a hódoltság után újjászerveződő vármegye területi és politikai egységének helyreállítását jelképezte, amely a vármegyei autonómia szempontjából alapvetőnek és hosszú távon is meghatározónak bizonyult. A címeres pecsétadomány eredetije azonban nem maradt fenn. A Lipót-féle diplomának 1857-ben, az abszolutista adminisztráció idején veszett nyoma Fejér vármegye törvényhatósági levéltárában, Nagy Boldizsár főlevéltárnok (18321865) hivatali idejében. A levéltár elhanyagolt állapotát és az iratanyag tárolási körülményeit figyelembe véve ez nem is csodálható; Rosty Zsigmond, a főlevéltárnoki tisztséget 1867-től betöltő „jogtudó értelmiségi" vetette papírra: „egyáltalán nem tudom, mit hol keressek".

43 Az úgynevezett „októberi diploma" kiadását követően felállított vármegyei bizottmány 1861. januári közgyűlésén vetődött fel a megbotránkoztató híresztelés: a vármegye eredeti diplomája és pecsétje az elmúlt esztendőkben „galádul megégettetett".

44 A vármegyei törvényszék iratanyagának hiányában az elveszett vagy megsemmisített adománylevél további históriája nem rekonstruálható. Rexa Dezső főlevéltárnok (1910-1919) — Fekete János vármegyei főjegyzőre hivatkozva — mindenesetre úgy értesült, hogy „Nagy Zsigmond, — az ekkor főszolgabírói ranggal megválasztott levéltárnok a levéltár egyik szobájának kályhájában megtalálta az elégetett pergamen okmány kormos, lángtól körülcsipkézett foszlányait." A közlés valóságtartalma más kútfőkkel nem igazolható, ugyanakkor figyelemre méltó Rexa méltatlankodása: „nem tartjuk éppenséggel lehetetlennek e tényt, de különösnek tartjuk azt, hogy a levéltárnok — ily becses okmány roncsaira rátalálván, — azokat nem gyűjtötte össze, s nem helyezte borítékba — s nem tette el úgy a vármegye történeti múltjának, mint a mindig műveltséget és tudományos képzettséget, előkelő gondolkozást és kultúrát hirdető német bürokraták vandalizmusának s gyűlöletének örök emlékéül".

45 Az elveszett, illetve megsemmisült adománylevélről a vármegyei levéltár 1863-ban másolatot ka41 Bács, 1699. december 14.: MOL A 57. 24. köt. 625-626., Bihar, 1690. augusztus 22.; MOL A 57. 21. köt. 12-13., Sopron, 1693. március 11.; MOL A 57. 23. köt. 150-152., Tolna, 1699. szeptember 1.; MOL A 57. 25. köt. 213-214. Baranyához és Fejérhez 1. 38. jegyzet. 42 ERDŐS, 2002/a. 10. 43 ERDŐS, 1987.44. 44 FML IV. B. 254/a. 1. köt. 70. sz. 77-78.1861. január 17-19. és 21. közgyűlés és bizottrnányi ülés. 45 REXA, 1911.117-118. 110