Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VITEK GÁBOR: „Sigillum Comitatus Albensis" - „FEJÉR VÁRMEGYE PETSÉTJE". 101

Közlemények — nyomatékosan rögzítve — egy pecsét alatt kell kiadni.

22 Korábban ugyanis egyes vármegyék (Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa) szétszedhető pecséteket használtak, amelyek címerábrát nem tartalmaztak, csupán a vármegye elnevezését. Elemeit egy-egy szolgabíró birtokolta, és amennyiben a hitelesítéskor egyikük nem volt jelen, a kiadványt nem lehetett megerősíteni. A jogszabály megalkotása előtt csupán Fogaras vidéke, Hunyad, Somogy és Sáros vármegye rendelkezett címeres pecséttel.

23 Az imént vázolt gyakorlat természetesen azt is magával vonta, hogy a vármegyei oklevélkiadás lényegesen nehézkesebb volt, mint a hiteleshelyi. A több személy jelenlétét megkövetelő pecsételési gyakorlat — kiváltképp háborús körülmények között — csaknem lehetetlenné tette a vármegyei jogszolgáltatás működését. A nehézségek megszüntetését vetítette elő a vármegyék közhitelű pecsétjének elkészítését elrendelő 1550. évi jogszabály. A törvény intentiójaként 1550. február 12-én kiadott királyi leirat továbbá elrendelte, hogy minden vármegyének külön címert, címer jelvény eket és pecsétet kell adni. Pusztán feltételezhető, hogy az akkoriban török hódoltság alatt nem álló valamennyi vármegye részesült címeres pecsétadományban. A törvény, később a végrehajtási rendelkezésként értelmezendő leirat részletesen szabályozta a vármegyei signumok alkalmazását, ezzel szoros összefüggésben azok címerhasználatát. Az oklevél tanúsága szerint az uralkodó hozzájárult, hogy minden egyes vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet („dignaremur singulis comitatibus arma, seu Insiguia, atque sigillum speciale clementer dare") adományoz, hogy ezeket autentikus kiadványaik megpecsételésénél hitelt érdemlően használhassák. „Egyúttal [...] azon a király által kegyelmesen jóváhagyott intézkedést is tették, hogy azon pecsét egy dobozban vagy ládikában az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek pecsété alatt őriztessék és azokból máskor ki ne vétessék, hanem csak a birói székek idejében, midőn bizonyos levelek a vármegye neve alatt megpecsételtetnek. E leveleket az alispán, szolgabirók és esküdt nemesek vagy azok kik ezek közül irni tudnak s egyszersmind a megyei jegyzők irják alá. Egyébként pedig azon levelek, melyek másképpen lesznek kiadva — erőtleneknek tartatnak". Az uralkodó továbbá jóváhagyta, hogy a címeres pecsétadományban részesített vármegye „mindenütt [...] nem különben a király és az ország hadjárataiban [...] jelvényeken, zászlókon mindenkor örök időkig használhassa és velők élhessen".

24 Utóbb az 1596. évi XI. törvénycikk azt is elrendelte, hogy a vármegyék tulajdon zászlóval is bírjanak.

25 Az ugyanezen esztendei jogszabály XIV. cikkelye ugyancsak külön vármegyei zászlókról tett említést. Ezek a címeres zászlók a török elleni keresztény hadjárásban a vármegyei seregek hadi jelvényei, amelyek 22 CIH 1550:LXII. te. 23 BÁRCZAY, 1897.19. 2i HATTYUFFY, 1881. 31. Az oklevél szövegét közli: PRAY, 1805. 84-85. 25 CIH 1596:XI. te. 106