Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VITEK GÁBOR: „Sigillum Comitatus Albensis" - „FEJÉR VÁRMEGYE PETSÉTJE". 101

Közlemények A magyar nemzet történetének hivatalos állami jelképei mellett kialakult territoriális közigazgatási egységei, a vármegyék pecsét-, illetve címerhasználata is. A vármegyék eredete mindmáig vitatott, azonban aligha vonható kétségbe, hogy a területi alapon álló kormányzás megteremtésekor Szent István király nem a korabeli bajor/német comitatust ültette át, hanem a sajátos, még jóval fejletlenebb hazai viszonyokhoz idomította a — már a 11. század kezdetén kettős funkciót hordozó — világi igazgatás szervezetét. Miként Kristó Gyula megállapította, egyfelől némely várakhoz tartozó terület összefüggő tömböt alkotott, a magyar vármegye szó eredeti — a vár határa — jelentésében ezt a szerepét ismerhettük meg. Az általános, középszintű világi közigazgatás kialakulását erősíti meg a veszprémi püspökség 1009. évi oklevele, ahol a püspök fennhatósága többek között „ Fejérvár"-ra határaival együtt terjedt ki, ahol a vár határai tulajdonképpen a vár megyéjét, Fejér vármegyét jelentették. Másfelől bizonyos váraknak nem összefüggő, olykor akár szórtan elterülő, különféle birtoktestek képezték a várkerületét. Minthogy a latin terminológiában mindkét típusú várszervezet leggyakoribb elnevezése comitatus (ispánság), a másodjára említett típust magyarul gyakran a várispánság kifejezéssel adják vissza, ekként megkülönböztetve a szintén ispánságnak mondott vármegyétől.

13 Utóbbira ugyancsak az 1009. évi veszprémi javadalmazó levél szolgáltatja az első példát; itt ugyanis a Fejér vármegyében található Úrhida vár szervezetét („in conpage Hurhida civitatis") előbbitől megkülönböztetve említik, ahol maga Úrhida vára (civitas) egy kisebb várkerület (conpages) központja lett.

14 A fejérvári várispánság keletkezése feltehetően ugyancsak az államalapítóhoz köthető, oklevelekből azonban csupán 1229-től igazolható.

15 A 13. század első felében a királyi vármegye helyén fokozatosan létrejött a formálódó köznemesség önkormányzati területi szervezete, a nemesi dioecesis. A homines nobiles szervezetten, uralkodói támogatással igyekezett érdekeit érvényesíteni a „nagybirtokossággal" szemben, és ez által biztosítani befolyását az ítélkezés és a helyi közigazgatás terén. A nobilis vármegye tevékenységének első fennmaradt írásos emléke a Zala vármegyei királyi serviensek Kehidán 1232-ben kiadott oklevele, amelyen még a 18. században is megfigyelhető volt a zalai serviensek latin köriratú pecsétje.

16 Ez egyben az első nyoma a vármegyei pecséthasználatnak, noha ezen nem külön vármegyei címer szerepelt, hanem az ország címerének egy elemét, a kettős keresztet tartalmazta. A jelképrendszer szfragisztikai és heraldikai arculata összefonódik; szoros kötelékükben a címer a pecsét megkerülhetetlen összetevője, amelyen az gyakorlatilag ősi állapotában és jogaiban fennmaradt. Amennyiben a pecsétre egy bizonyos jogi körülmény megerősítéseként tekintünk, legfőbb kelléke a címer, amely a vármegyét — 13 KRISTÓ, 1994.117-119. " GYÖRFFY, 1987. II. köt. 412. is HATTYUFFY, 1894.11.; KÁROLY, 1896.

1. köt. 213. 16 BERTÉNYI, 2003. 81. 104