Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Tatjána Pavlovna Guszarova: A "telhetetlen" Ebeczky beosztásba került. Ekkor már egy tapasztalt, — és ahogy meggyőződhettünk efelől — nagyon motivált hivatalnok volt. A királyi rezolúcióban ismét emlékeztettek apjának, Mátyásnak az uralkodóház iránti szolgálataira, de most már Imrének a szolgálatait és szakmai tulajdonságait is megemlítették. Mivel az addig elértekkel nem érte be, Ebeczky alig egy év múlva új kérvényt nyújtott be azzal, hogy adományozzák neki a Magyar Kamara tanácsosi címét. Szokásához híven nem felejtette el, hogy a kérvényében megemlékezzen elhunyt apjának érdemeiről. 1624. szeptember 15-én Ebeczky elnyerte a tanácsosi címet,

85 és ezzel túlszárnyalta apja karrierjét a kincstárban. Címzetes tanácsosként megtartotta magának a pénztárosi tisztséget és részt vett a tanács ülésem, igaz, szavazati joga nem volt, mert azzal csak a tényleges tanácsosok rendelkeztek.

86 Imre ezen a poszton maradt egészen 1631-ig, amikor újabb fejlemény következett be a karrierjében. A pénztáros (perceptor) vezette a könyvelőséget vagy pénztárat. Vele párban dolgozott az ellenőr (contrascriba). A pénztároshoz és az ellenőrhöz érkezett be a kincstár összes bevétele: a dézsma, a harmincad, a koronához és a kincstárhoz tartozó földbirtokokról, érc- és sóbányákból származó jövedelmek és sok minden más. Ők intézték a kifizetéseket a hivatalnokoknak, az állami hivataloknak, a végvárak helyőrségeinek, továbbá a várak javításának költségeit, az Országgyűlések idején a király és az udvar szükségleteinek fedezetét, a csapatok élelmének megvásárlását stb.

87 A kincstári hivatalnokok kezében tehát jelentős pénzösszegek forogtak. Az összes bevételről és kiadásról bizonylatot vagy kiadási és bevételi utalványt kellett kiállítani, és ezeket szigorúan rögzíteni kellett a számviteli könyvekben. Ezen dokumentáció alapján rendszeresen beszámolókat készítettek a kincstár számára. A pénztáros és az ellenőr biztosította és egyúttal ellenőrizte egymást. Tevékenységüket a kincstár a maga részéről különleges revizori hivatalának ellenőrei révén felügyelte. Mindez szigorú pénzügyi fegyelmet feltételezett, amelynek az volt a célja, hogy kiküszöböljék a pénztáros és a számvevő esetleges hanyagságát vagy visszaéléseit. Vajon mennyire volt könnyű ehhez alkalmazkodnia Ebeczky Imrének, az egykori harmincadosnak, aki kilenc évig saját felelősségére és kockázatára dolgozott, gyakorlatilag felügyelet nélkül, és hozzászokott ahhoz, hogy a maga módján szerezze meg a betevőre valót és egészítse ki a bérét? Az ellenőrök idővel komolyan neheztelni kezdtek Ebeczkyre. Új hivatalába kerülése óta Dubniczay János ellenőr folyamatosan figyelemmel kísérte őt. Ez az akkurátus hivatalnok, aki több mint harminc évet szolgált a hivatalban,

88 hozzálátott Ebeczky elszámolásainak az ellenőrzéséhez, és egészen addig nem adta fel, amíg nemcsak hogy leleplezte a pénzügyi machinációit, hanem elérte, hogy el is bocsássák. Már 1623 januárjában (még Ebeczky pénztárosi kinevezése előtt) • EMBER, 1946.129. 86 II. Ferdinánd a Magyar Kamarához. 1624. szeptember 15. MOL E 21. 592. köt. fol. 67. 87 NAGY L-F. KissE., 1995.7-16. 88 FALLENBÜCHL, 1968/b. 260. 89