Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Közlemények még nem is fizettek ki rendszeresen (alkalmanként egyáltalán nem), milyen módon biztosították a megélhetésüket a kincstár kis- és középhivatalnokai. A vámhivatal munkatársai részben a központi apparátus fiatal, de a pénzügyi munkához szükséges tapasztalatokkal magukat már felvértezett, energikus, önállóságra kiéhezett és nagyobb keresetre vágyó egykori hivatalnokai lettek. Az utasítások és a fennálló törvények nem terhelték a lelkiismeretüket, a legbonyolultabb helyzetekben is saját szakállukra és kockázatukra cselekedtek, veszélynek téve ki életüket is. Valóban, ha arra gondolunk, hogy 1618-ban a Magyar Királyság belesodródott a harmincéves háborúba, a Bethlen Gábor elleni háborúba, és a területén keresztül folyamatosan ellenséges csapatok, császári csapatok stb. vonultak át, akkor azon kell csodálkozni, hogy ilyen körülmények között a vámhivatal egyáltalán fennállt és funkcionált, a vámhivatalnokok pedig — köztük Ebeczky Imre — legalább némi bevételt tudtak hozni az államkincstár számára. Az élet hamarosan igazolta Ebeczky Imre igazát a pénzérmék kivitelének kérdésében. Még ugyanabban az évben, 1622-ben, egy hónappal a leírt eset után, Kolecsányi Miklós zsolnai vámos megkérdezte a kamarát arról, hogy mit tegyen az elkobzott pénzérmével, mire a kamara elnöke megrótta, hogy a király egy különleges utasításban engedélyezte a kivitelét.

82 így hát azt lehet mondani, hogy Ebeczky az államérdekeknek megfelelően vélekedett, és az, ami néhány hónappal korábban még „gazdasági bűncselekménynek" minősült és a törvény alapján elvileg üldözendő volt, egy hivatalnok pozitív kezdeményezésének bizonyult. Ugyanakkor látható, hogy néhány hónappal korábban a kincstár vezetése nem akart és nem tudott befolyással lenni a saját hivatalnokaira. A Magyar Kamarát abban az időben (1619-1624 között) veglai Horváth Gáspár vezette. Vajon tudott volna tenni valamit Horváth az országban zajló harci cselekmények közepette, akkor, amikor még a Magyar Kamara pozsonyi rezidenciáját is elfoglalta egy időre Bethlen Gábor fejedelem? Bemutathatnánk még néhány esetet Ebeczky életének és működésének ebből az időszakából. De ezek aligha tennének hozzá érdemben bármit portréjához és a Magyar Királyság pénzügyi szerveiben tapasztalható állapotok jellegéhez a 17. század első negyedében. E helyt más a fontos: Ebeczky munkáját és szakmai ismereteit értékelték, amiért feljebb is emelték a hivatali ranglétrán. 1623. február 4-én az Udvari Kamara a király nevében és a Magyar Kamara támogatásával jóváhagyta Ebeczky Imre kinevezését a Magyar Kamara pénztárosi (perceptor) tisztségére,

83 400 forintos bért és az ügyvivőségéért (pro vicegerente) 80 forintot előirányozva a számára.

84 így a nagyszombati harmincadvámnál letöltött tízéves szolgálata után visszatért a Magyar Kamara központi apparátusába, ugyanabba a hivatalba, ahol 17 évvel korábban megkezdte szolgálatát, igaz, most magasabb «

2 Kolecsányi Miklós a Magyar Kamarához. 1622. szeptember 19. MOL E 41. 26. cs. Nr. 119. fol. 430. ®

II. Ferdinánd a Magyar Kamarához. 1623. február 4. MOL E 21. 592. köt. fol. 14. 84 Kecskés János a Magyar Kamarához. 1640. augusztus 8. Posonii. MOL E 41. 38. cs. Nr. 104. fol. 239v. 88