Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Tatjána Pavlovna Guszarova: A "telhetetlen " Ebeczky kereskedőket (indebite et praeter justitiam vexare).

79 Másrészről megemlítette azt a veszélyt, ami a vámosokat fenyegette a fegyveres csempészek részéről, és ennek alátámasztására példákat hozott fel.

80 Sőt, mi több, kamarai hivatalnok létére kétségbe vonta a pénzérme kivitelének tilalmát, mivel a csempészek úgyis kiviszik a pénzt a vám megkerülésével a hegyi ösvényeken, fegyveres védelmet biztosítva maguk számára. Úgy vélte, hogy sokkal célszerűbb lenne, ha engedélyeznék a pénzérmék átvitelét, „csempészés esetén" pedig a vámosoknak egy bizonyos kvótát utalnánk ki belőle, így a pénzérme kivitelét a kincstár ellenőrzése alá lehetne vonni. Ebeczky gyakorlatilag a kialakult gyakorlatot írta körül, amit kiválóan ismert, és amelyben maga is részt vett az adószervek sok más hivatalnokával együtt. Lehet, hogy Ebeczky szemrehányása, amelyet a vámhivatal vezetésének (Udvary Istvánnak és Tolnai Ferencnek) és magának a kamara elnökének, Horváth Gáspárnak címzett, mélyebb tartalommal bírt és célzás volt olyan általa ismert tényekre, amelyek a központi pénzügyi szerveknél elkövetett visszaélésekre utaltak? Ebeczky ennél nem kevésbé egyértelműen magyarázta ki magát törvénytelen kereskedésével kapcsolatban. Még csak nem is tagadta ennek tényét. Az alábbiakat írta: „Nem tagadom, hogy én, Ebeczky Imre, Őfelsége iránti hűségből hatalmas kárt szenvedtem, azok után, hogy két alkalommal elfogták és eltulajdonították a hozzám tartozó bikákat. Szűkös életkörülményeim javítása érdekében kivittem néhány száz darab bőrt, amelyeket nem a munkám után járó keresetemből vettem, hanem más módon." A továbbiakban teljesen nyíltan közölte, hogy mik a szándékai: „Nem gondolom, hogy Kegyeimedék ellenkezni fognak, ha ezekben az időkben, amikor olyan nagy a drágaság, becsületes eszközökkel folytatni fogom szánalmas keresetem emelésére irányuló tevékenységemet, és ilyen módon segítek magamon úgy, hogy közben nem követek el igazságtalanságot, és nem okozok kárt a kincstárnak."

81 Ebeczky a végén nagylelkűen megbocsátotta a vezetésnek, hogy megvádolta, és kérte, hogy a jövőben kíméljék meg az ilyen vádaktól. Még ha Ebeczky Imre nem is szerzett felsőfokú jogi képesítést, nyilván az első helyen álló tanuló volt a retorikaórán a gimnáziumában. Kétségtelenül képes volt arra, hogy ügyes fogalmazással és meggyőzően kifejtse álláspontját, sőt, saját javára fordítsa a vétkeit, szegénységével indokolva őket. Ennek a lényegében véve banális, de az érdekelt felek által nem triviálisnak feltüntetett esetnek köszönhetően kirajzolódik előttünk annak képe, hogy miként funkcionált a vámhivatal, hogyan töltötték fel a személyi állományát, és a szánalmas kereset mellett, amelyet ráadásul TO CIH 54.1609/17. m Ebeczky Imre és Bedé Dániel a Magyar Kamarához. 1617. március 15. MOL E 41. 24. cs. Nr. 58. így például a vele párban dolgozó hivatalnokkal egyszer felfedezték, hogy a parasztok által a határon átszállított boroshordókban pénzérméket rejtettek el, megpróbálta elkobozni a rakományt, de a feldühödött fegyveres csempészek megtámadták. 81 Ebeczky Imre és Bedé Dániel a Magyar Kamarához. 1617. március 15. MOL E 41. 24. cs. Nr. 58. fol. 137v. 87