Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Közlemények rint a különböző vámhivatalok között teljes egyetértés és megállapodás létezett a régi pénzérmék kivitele tekintetében. A megbírságolt kereskedő egyáltalán nem tűnt ijedtnek, ellenkezőleg, a harmincadvám képviselője előtt nagyon magabiztosan, sőt szemtelenül viselkedett. Azt állította, hogy „Chászár urunktol az egész Cusiott arendában byria", és a vámosra hárította a felelősséget amiatt, hogy az úgymond a tevékenységével feltartóztatja a fizetést a királynak „...abből [tudniillik a Cussióból] hetenként járó summa pénznek". Kryss egyébiránt a királyság törvényeinek és a kamara utasításainak megfelelően járt el. Először is, a régi, teljes értékű pénzérme kivitele az országból, csakúgy, mint az aranyé és ezüsté, amelyek helyét a rossz minőségű magyar és külföldi pénzérme foglalta el, tilos volt és a törvény által büntetendő.

76 Másodszor is, a vámhivatal munkatársainak tilos volt kereskedelemmel foglalkozniuk. Egyes esetekben a lelkiismeretes Krysst és kollégáját a csempészbanda nemcsak hogy kétértelmű, de veszélyes helyzetbe sodorta. „És annyira vagiunk nálok az zsidóknál és egiebeknelis e miatt, hogy már Tolvaij és Lopó nevünk vagyon nyilván az emberek eleott" — írta Kryss.

77 Attól tartott, hogy a zsidó kereskedők miatt, „kik most hatalmas emberek Chászár Urunknál", nemcsak a hivatalával fizethet, hanem az életével is. A feljegyzés szerzője elhallgatta, hogy jelentését az elnök nyilvánosan felolvasta, a kamara összes tanácsosának jelenlétében. Kryss valamilyen oknál fogva magyarul írta levelét, noha a kincstár hivatalos levelezésében a latin volt a bevett. Lehet, attól félt, hogy a jelentését, ha latinul írja, továbbküldik Bécsbe, ahol az ellenségei kezébe kerül. Hiszen a Kryss által továbbadott információk szerint a zsidó kereskedő, akivel a munkája során összeütközésbe került, „igen kedves eo feolségének". Kryss Péter nyilatkozata nem maradt válasz nélkül. Vizsgálat indult, amelynek anyagából csak Ebeczky Imre magyarázata került a kezembe. A csempészet elősegítésével és törvénytelen vállalkozással gyanúba keveredett vámhivatalnok nem úgy viselkedett, mint egy vádlott, hanem mint támadó fél. A pénzérme törvénytelen kivitelében való segédkezés vádja alól Ebeczky fenntartások nélkül kimosta magát. Kijelentette, hogy kollégáival együtt többszörösen tájékoztatta a vezetést arról, hogy a zsidók pénzérmék kivitelével foglalkoznak, és naiv értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy ezek a jelentései eredmény nélkül maradtak.

78 Úgy tűnik ugyanakkor, mintha Ebeczky beismerte volna, hogy nem tanúsított kellő ügybuzgalmat a zsidók által szállított áruk átvizsgálása során. Egyrészt azokra az utasításokra hivatkozott, amelyek megtiltották a vámosok és a számvevők számára, hogy a kellő információ nélkül zaklassák és terheljék a kereskedőket (sine fondamentali notitia turbare et gravare). Ebben az esetben Ebeczky túlságosan szabadon értelmezte az erre vonatkozó törvényt, amelynek értelmében a vámosoknak megtiltották, hogy udvariatlanul és törvénytelenül zaklassák a 7(1 CIH. 134-135. 1618. évi országgyűlésének 19. törvénycikke — a továbbiakban: 1618:19. —; és 230231. 1622/77. 77 Kryss Péter a Magyar Kamarához. 1622. július 12. MOL E 41. 26. cs. Nr. 50. fol. 105-105v. 78 Ebeczky Imre a Magyar Kamarához. 1622. augusztus 8. MOL E 41. 26. cs. Nr. 58. 86